Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1984.október-1984. november)

kozás Afganisztán belügyeibe, a több mint négy éve zajló és a konfliktus kiszélesedésével fenyegető iráni-iraki háború, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság agresszív politikája, s Délkelet-Azsiában a Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen irányuló aknamunka.- A nemzetközi élet kedvezőtlen folyamatait nem tekintjük visszafordíthatatlanok- nak. Az elmúlt évben pozitív vagy legalábbis bizakodásra okot adó fejlemények is történtek.

A világ különböző térségeiben mind szélesebb körben jut kifejezésre, hogy meg kell védeni a nemzetközi együttműködés eddigi eredményeit. Különösen érzékelhető ez Európában, ahol a helsinki folyamat eredményei mélyen gyökereznek a mindennapok valóságában és az emberek tudatában. Tavaly a feszült helyzet ellenére tartalmas okmány elfogadásával fejezte be munkáját a madridi találkozó. Az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi konferencia új, fontos állomása a helsinki folyamatnak. A konferencia természetesen nem helyettesítheti a leszerelési tárgyalásokat, de megfelelő bizalom- és biztonságerősítő intézkedések elfogadásával elősegítheti azok sikerét.

Nem táplálunk illúziókat a tekintetben, hogy egyetlen találkozó - legyen az mégoly fontos is - alapvető fordulatot eredményezhetne a világhelyzetben, mégis joggal üdvözölte a magyar és a nemzetközi közvélemény, hogy négy év után ismét sor került a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető politikusainak személyes találkozójára. Mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának idején Andrej Gromiko első miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter megbeszéléseket folytatott Reagan elnökkel és Shultz külügyminiszterrel. Igaz, sem e megbeszéléseken, sem azóta nem történt olyan konkrét kezdeményezés, amely azt jelezné, hogy az Egyesült Államok kész olyan tettekre, amelyek utat nyitnak a Szovjetunióval való érdemi tárgyalásokhoz. Mégis biztató, hogy a találkozón alkalom nyílt a nézetek kifejtésére, és megállapodás született arról, hogy a két nagyhatalom képviselői fenntartják kontaktusaikat. Azt, hogy a Szovjetunió kész erre, és nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem a komoly, érdemi tárgyalásokra, bizonyítja az a nyilatkozat is, amelyet Konsztantyin Csernyenko a napokban adott a Washington Post című amerikai lapnak.- A NATO európai tagállamai, miközben többségük a rakétatelepítés ügyében lényegében felsorakozott az Egyesült Államok mögé, objektíve szintén érdekeltek a békés viszonyok, a kelet-nyugati együttműködésből és az enyhülési folyamatból származó előnyök megőrzésében. Erről tanúskodik, hogy továbbra is készséget mutatnak a kapcsolatok fenntartására, magas szintű érintkezésekre. Hazánk, más szocialista országokhoz hasonlóan, élt ezzel a lehetőséggel. Meggyőződésünk, hogy a kelet-nyugati párbeszéd hasznos az álláspontok tisztázásában, a bizalmatlanság csökkentésében. A dialógus hozzájárulhat a nemzetközi légkör javításához.

A kelet-nyugati viszonnyal összefüggésben is nagy jelentősége van a két német állam közötti kapcsolatok alakulásának, és e kapcsolatok teljes normalizálásának a szuverenitás és az egyenjogúság tiszteletben tartása alapján. Mindazt, ami ebben az irányban és ezen elvek alapján történt, az európai helyzet fontos és pozitív jelenségének ítéljük. Ugyanakkor aggodalommal látjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban ismét szóhoz jutnak olyan erők is, amelyek az európai népek érdekeivel ellentétes célokra szeretnék kihasználni a két német állam közeledését, és továbbra sem hajlandók egyenjogú, szuverén partnerként elfogadni a Német Demokratikus Köztársaságot.

Várkonyi Péter a továbbiakban arról számolt be, hogy a kormány az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatoknak megfelelően folytatta nemzetközi tevékenységét. - Külpolitikánk alapvető törekvései változatlanok. A kedvezőtlen tendenciákat, a megnehezült külső feltételeket természetesen figyelembe kellett vennünk politikánk gyakorlatában, a konkrét teendők kijelölésében, a módszerek és az eszközök megválasz-