Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
is szembekerült. Ennek következtében 1981 januárjában le kellett mondania', mind a kormányelnöki tisztről, mind az UCD-ben viselt elnöki funkciójáról. A rendcsináló „erős embert” követelő francóista maradványok és a katonai vezetésnek a politikai reformokkal kezdettől szembehelyezkedő csoportjai ezt a helyzetet alkalmasnak ítélték az események menetének megfordítására. Február 23-án megkísérelt fegyveres puccsuk - elsősorban János Károly király határozott és energikus fellépésének köszönhetően - nem járt ugyan sikerrel, az általa okozott trauma azonban tartós hatást gyakorolt a spanyol belpolitikai életre. Leopoldo Calvo Sotelo - aki Tejero alezredes és csendőrcsapata cortesbeli: fegyveres közjátékát követően vette át a kormányrudat Suareztől - kormányzati tevékenysége idején felerősödött és felgyorsult a kormánypolitika jobbra tolódása, és egyre nyilvánvalóbban érvényesült az Egyesült Államok és az amerikai monopoltőkés körök befolyása a spanyol politikára. A korábban hangsúlyozott „európeista” törekvéseket az „atlantista” tendencia határozott megerősödése, fokozottabb érvényre jutása váltotta fel. Ennek egyik jeleként 1982 májusában Spanyolország formálisan belépett az Atlanti Szövetségbe. Olyan lépés volt ez,, amelyet az ország progresszív erőinek túlnyomó többsége és a közvélemény nagy része határozottan ellenzett. Ugyanakkor semmi érdemi előrelépés nem történt az EK teljes jogú tagságának elérése ügyében, noha ebben a kérdésben a kormány valamennyi alkotmányos párt osztatlan egyetértésével számolhatott. A világgazdasági válság elmélyülésének hatására az egyre növekvő belső- gazdasági gondok, a helyzet általános romlása érlelték a spanyol tömegekben a további változások szükségességének igényét. A demokratikus átalakulás folyamatában formálódott a spanyol nép önbizalma, nőtt a demokráciába vetett bizalma, és - az ingatagságot mutató tapasztalatok nyomán - erősödött a demokrácia politikai intézményeinek féltése, a demokratikus stabilitás iránti vágy. A diktatúra leépítését, a demokratikus rendszer kialakítását és relatív megszilárdítását követően az ország egyre kevésbé érte be a csak az alkotmány paragrafusaira hivatkozó formális intézkedésekkel. Egyre nagyobb erővel követeltek lényeges változásokat, hogy a demokratikus fejlődés visszafordíthatatlanná váljék, hogy biztosítsák az ország további előrehaladását még akadályozó, súlyos problémák rendezését. Hiszen a spanyol társadalom mélyreható megújulása még csak kezdeti eredményeket hozott, és egyáltalán nem alakultak ki olyan belső erőviszonyok, amelyek biztosan szavatolnák a jelenlegi válságból történő, haladó irányú kibontakozást. Felipe González szocialista pártja, a PSOE érzékelte leginkább a demokrácia tartalmasabbá tételére irányuló ezen általános követelést, és a választási küzdelemben az ennek elérését célzó változások fő tolmácsoló jaként vett részt. Az 1982-es parlamenti választásokra olyan programmal álltak elő, amely a valóságos változások ígéretével a legjobban felelt meg a választóközönség várakozásának, és megfelelő alternatívát kínált a széles rétegeknek. E program rendkívül hatásos94
