Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
re, hogy regulációja értékcentrikus kiválasztást sugall, nyitottsága következtében pedig többet válogat a nem szocialista országok kultúrájából, mint viszont. Tehát informatív-transzmissziós funkciója is erőteljesebben jelenik meg. A fejlett tőkés országok és a szocialista országok kulturális érintkezésének aránytalanságait az enyhülési folyamat során folytatott tárgyalásokon (Helsinki, Belgrád, Madrid) a szocialista országok érvekkel alátámasztva tárták fel.6 A szocialista országok kulturális együttműködése transzmissziós funkciójának érvényesülése nem jelenti az egyik ország kultúrájának erőszakos átvitelét a másikba. A szocialista országok kulturális együttműködése az egyenlőségen alapul, hiányzik belőle a kulturális szupremácia, egy-két ország dominanciája, a kulturális imperializmus, s így ismeretlen a szocialista országok között például a brain-drain jelensége.7 (A profitérdekek vezérelte tömegkultúra az erősebb behatolását, alapvetően az Egyesült Államok kulturális dömpingjét eredményezi.) A szocialista kulturális együttműködésben jellemző az átvett kulturális termék implantációja, esetleg transzformációja a hazai kulturális közegbe. Ez szocialista alkotás esetén könnyebben végbemenő implantáció, más országok kulturális jelenségeinél szelektív az átvétel, s ennek következtében például egy adott egzisztencialista műalkotás másként funkcionál, mint polgári közegben. Szocialista alkotások átvétele, lefordítása még nem jelenti a mű „feldolgozását”, befogadását és megértését más szocialista országok kulturális közegében. A szocialista országok kulturális együttműködését a kölcsönösségre, a kiegyenlítettségre való törekvés jellemzi. Ezt a körülményt a szocializmus jelenlegi fejlettségi szintjén módosíthatná az, ha a kölcsönösség az együttműködés kereteinek egészére vonatkozna, hiszen országonként és kulturális területenként eltérő a befogadói igény és a nemzetközi bemutatásra alkalmas kínálat. Jelenlegi viszonyaink között e jogi kölcsönösség érvényesítése még nem szolgálja a tényleges szükségletek kielégítését. Ez alól persze van kivétel például akkor, amikor egy kevésbé fejlett ország és egy magasabb szinten álló szocialista ország kapcsolatáról van szó. Ebben az esetben a segítségnyújtás a döntő cél, még nincs „cseréről” szó. Paradox módon itt pontosabban érvényesül a tényleges kulturális szükségletek számbavétele. Marx megállapításai különösen érvényesek e tekintetben: „Tartalma szerint tehát ez [a szocialista jog], mint minden jog, az egyenlőtlenség joga. A jog, természete szerint, csak egyenlő mércét alkalmazhat, de az egyenlőtlen egyének . . . csak akkor mérhetők egyenlő mércével, ha a szempontok is egyenlők . . . Hogy mindezeket a visszásságokat elkerüljük, a jognak nem egyenlőnek, hanem ellenkezőleg, egyenlőtlennek kell lennie. De ezek a visszásságok a kommunista társadalom első szakaszában, miután az a tőkés társadalomból hosszú vajúdás után éppen megszületett, elkerülhetetlenek.”8 A szocialista országok kulturális együttműködésének céljait is a kölcsönösségre való törekvés jellemzi: a tájékoztatás és tájékozódás dialektikus egysége, saját nemzetképének megmutatása a másik országban, s ezzel együtt a másik 8
