Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Erich Bielka - Peter Jankowitsch - Hans Thalberg (szerk.): A Kreisky-korszak. Az osztrák külpolitika súlypontjai
a visszaemlékezések és a jelenre való reflexiók. A szerző Ausztriának a nyugati társadalmi rendszerekhez való tartozását, nyugati elkötelezettségét hangsúlyozza. A szerző szerint a „kommunista veszély” elhárítása Ausztriában részben a „mérsékelt Ausztria” egységének, részben a szak- szervezeteknek a szociális béke biztosításában való közreműködésének volt köszönhető. Ausztria nyugati barátait is bírálja; nehezen lehetett meggyőzni őket, hogy kockázat nélkül kivonhatják csapataikat Ausztriából. Gruber szerint az ötvenes években Bécsnek óriási „helyiértéke” volt a Nyugat biztonsága szempontjából, és a Truman-doktrínával hozza ösz- szefüggésbe Ausztria sorsát. Az Egyesült Államok mint a „szabad világ” vezetője Gruber szerint akkor vezeti ésszerűen a világméretű konfrontációt a „világkommunizmussal”, ha elkerüli a vietnami háborúhoz hasonló helyzeteket (mert az ellenállást vált ki, és megosztja a nyugati világot). Gruber fő elve: „a mérsékelt erők egysége”. Az európai detente-ot hibáztatja azért, hogy a hetvenes években a militáns kommunizmus tért hódított más kontinenseken, és veszélytényezőket lát Európában is. Gruber ezért az osztrákokat „éberségre” hívja fel a bel- és a biztonságpolitikában, és a múlt hasznosítható tanulságait újra csak a nagykoalícióban találja meg. Történeti távlatból kísérli meg igazolni e régi politika helyességét. A következő írás más vonatkozásban foglalkozik az amerikai relációval: azt a személyes politikai kapcsolatrendszert mutatja be, amellyel Kreisky hozzájárult Ausztria és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavításához. Ingo Musst „Bruno Kreisky és az Egyesült Államokkal folytatott alkotó dialógus” című írása azt a gondolatot állítja középpontba, miszerint Áusztria elemi érdeke, hogy megismertesse önmagát, helyzetét a világközvéleménnyel, és a nagyhatalmakat meggyőzze arról, hogy valamennyiüknek érdeke a szabad, semleges és független Ausztria léte. Az írás bemutatja Kreisky külügyminiszter, majd kancellár nagy lendülettel folytatott tevékenységét, hogy kialakítsa Ausztria új image-ét a nyugati hatalmak vezető politikusaival (köztük Ken- nedytől Reaganig valamennyi amerikai elnökkel) folytatott tárgyalásain, az ENSZ- közgyűlés ülésein tett megnyilatkozásaival - és a tömegkommunikáció révén a nyilvánosság számára is. Az írás áttekinti Kreisky nemzetközi politikai aktivitásának ismert fő területeit, és kiemeli, hogy kezdettől fogva támogatta a helsinki konferencia gondolatát. Ausztria számára az enyhülésnek nincs alternatívája, de az osztrák külpolitika szerint az enyhülési politika az egykori „fékentartási” politika folytatása az erőegyensúly új feltételei között; tehát nincs köze a konvergenciához - hangsúlyozza a szerző. Az enyhülésből legjobban a nyugati demokráciák profitálhatnak, és az bizonyos liberalizálódást indíthat el a kommunista államokban - idézi a szerző Kreiskyt. Ha az erőegyensúly az enyhülés előfeltétele, akkor meg kell őrizni ezt az egyensúlyt. Ebből az alapállásból vezeti le a szerző Kreisky kancellárnak a reagani politikát bíráló egyes megnyilatkozásait, másfelől az európai szociáldemokráciának az önálló Európa-politika kialakítására való törekvését kísérő szimpátiát. „Kapcsolatok a keleti nagyhatalommal” című tanulmányának bevezetőjében Heinrich Haymerle azt elemzi, hogyan ítélte meg a Szovjetunió 1955-ben az osztrák kérdést, és milyen tényezők tették lehetővé a négy nagyhatalom egyetértését az osztrák államszerződés megkötésében. Haymerle azt emeli ki, hogy a Szovjetunió 195 5-ben Ausztria státuszának rendezését elválasztotta a német kérdéstől. Ezzel teremtődtek meg az első komoly rendezés feltételei a második világháború után. Ezt a politikai eredményt a Szovjetunió úgy tekintette, mint új külpolitikai irányvonalának, a békés egymás mellett élés elvének igazolását. A továbbiakban a szerző kísérletet tesz arra, hogy röviden vázolja a Szovjetunió külpolitikáját, céljait, és értelmezze azokat az osztrák olvasó142
