Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 5. szám - VITA - Jaksa Margit - Jáger Ida - Tóth László: Globális világ, nemzetközi viszonyok

kezelhetők „hatékonyan” nemzetgazdasági szinten, hiszen dimenziójukban túlnőtték a nemzeti, nemzetgazdasági kereteket.

Mint érzékeltetni próbáltuk, a globális problémák és a válságok, krízisek bizonyos szempontból való szétválasztása az elemzés számára értelmes. Összemosásuk nem teszi lehetővé, hogy konzisztens rendszerekben gondolkozzunk, és így a folyamatok lényegi tendenciáit is nehezebben ismerjük fel. Következésképpen sem alkalmazkodásunk, sem a jövőre történő felkészülésünk nem lehet eredményes. Tőkei Ferenc egy vitában fogalmazta meg: „. . . a válságot egységként, egy folyamatként kell megragadni, hiszen a válsághoz például az is hozzátartozik, hogy a társadalomtudományok is válságban vannak [pedig ez minden valószínűség szerint nem globális probléma]. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy az elemzésekben sajátos »kibúvó keresés« mutatkozik: arra hivatkozva, hogy a jelenségnek nem egy, hanem több oka van, sokan megpróbálnak kitérni a magyarázat elől. Az ugyan vitathatatlan, hogy egy tényezővel önmagában a jelenség nem magyarázható, de az okok hierarchikus rendet alkotnak, tehát végül mégis van egy alapvető, a többihez képest meghatározóbb jellegű ok. Ha azonban nem vagyunk képesek a jelenségeket elméletileg megragadni, nem is számíthatunk gyakorlati továbblépésre.”33

A válság fogalma ambivalens, és mint Miszlivetz, Bródy és Szentes megfogalmazzák, nem valami feltétlenül rossz, hanem olyan folyamat, amelyben számos elavult jelenség, intézmény eltűnik, amiben valaminek el kell dőlnie.34

Ez érvényes a mai viszonyokra is.

1 Témánk szempontjából lásd Ágh Attila: A nyolcvanas évtized „globális kihívása” és a nemzetközi viszonyok elmélete. Külpolitika, 1983. 4. sz., Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány. Külpolitika, 1982. 1. sz., Palánkat Tibor: Új nemzetközi rend körvonalai. Külpolitika, 1982.

1. sz., Ágh Attila: Világtörténelem és nemzeti fejlődés. Világosság, 1983. 8-9. sz.

2 Palánkai Tibor idézett vitacikkében erről a következőket írja: „Az első számú feladat ilyen körülmények között a nemzetközi viszonyok általánosított értelmezése és rendszerezése lenne. Ezt véleményem szerint a filozófiának kellene elvégeznie mint olyan tudománynak, amely a társadalom és a természet legáltalánosabb törvényszerűségeivel és jelenségeivel foglalkozik. A marxista filozófia megtette ugyan az első lépéseket, de küldetését ebben a szférában még távolról sem teljesítette.” Külpolitika, 1984. 1. sz. 107. 1.

3 MÉM 37. kötet. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 434. 1.

4 MÉM 3. kötet. Kossuth Könyvkiadó, i960. 7-10. 1.

4 Vö. LÖM 42. kötet. Kossuth Könyvkiadó, 1974., valamint LÖM 29. kötet, 182. 1. Kossuth Könyvkiadó, 1972.

6 Ágh A.: A nyolcvanas . . . i. m. 6. 1.

7 MÉM 27. kötet. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 453. 1.

8 Aggod József: Kor, korszak - világrendszer, politikai világrend. Külpolitika, 1983. 5. sz. 102. 1.

9 Vö. Balogh István: Társadalmi információ. Gondolat, 1979. 298. 1.

10 Ua. 299. 1.

11 MÉM 4. kötet. Kossuth Könyvkiadó, 1959. 445. 1.

12 Szemléletesen érzékelteti ezt A nemzet és a világrendszer kapcsolatáról c. vitacikkében Palánkai Tibor. Külpolitika, 1984. 1. sz. 109. 1.

13 Simái Mihály: A hatalmi viszonyok és a világgazdaság a késői huszadik században. Valóság, 1984.

2. sz. 2—3. 1.

14 Ágh Attila: A nyolcvanas . . . i. m. 6. 1.

15 Valki László: Elsődlegesek-e a nemzetközi termelési viszonyok? Külpolitika, 1984. 1. sz. 118-123. !■

97