Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 5. szám - Kiss J. László: Nyugati szövetségi politika és kelet-nyugati enyhülés: az NSZK kül-és biztonságpolitikája (1954-1984)
20 A csoportban hét állam vesz részt. Az állandó tagok: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország és az NSZK, a további három helyet 18 hónaponként rotációs alapon töltik be. A szervezetnek az a feladata, hogy irányelveket és koncepciókat dolgozzon ki a nukleáris fegyverek alkalmazásáról. 21 De Gaulle i960, szeptember 5-én javaslatot tett az EGK-államok rendszeres és intézményesített politikai együttműködésére. Az „Európai Népek Unió”-jának létrehozásáról szóló tervezet az elképzeléseket kidolgozó bizottság elnökének a nevéről a Fouchet-terv megjelölést kapta. Az öt közös piaci tagállam a terv kevéssé kidolgozott integrációs elemeit vette célba, ám a terv második változata a szupranacionálissal szemben még inkább a kormányközi politikai együttműködésnek adott elsőséget. A Fouchet-terv alapgondolatai később az „Európai Politikai Együttműködés” (EPC) és az Európai Tanács létrejöttében öltöttek testet. Vö. Wichard Woyke (kiadó): Europäische Gemeinschaft. In Dieter Noblen (kiadó): Pipers Wörterbuch zur Politik. 3. kötet. München, 1984. 73-74. 1. 22 Vö. Martin Saeter: The Federal Republic, Europe and the World. Perspectives on West German Foreign Policy. Oslo-Bergen-Tromso, 1980. 21-25. 122 Vö. Gazdag Ferenc-Kiss f. László: Együttműködés és rivalizálás: francia-nyugatnémet kapcsolatok a második világháború után. Tudományos Szocializmus Füzetek, 1983. 74. sz. 29. 1. 24 Az NSZK keleti politikájának fejlődése viszonylag jól feldolgozott téma. Vö. Péner Imre: Az NSZK keleti politikája a nagykoalíció éveiben (1966-1969). Külpolitika, 1974.2. sz., Kiss J. László: A magyar -NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973). Külpolitika, 1976.3. sz. 41. 1., William E. Griffith: The Ostpolitik of the Federal Republic of Germany. Cambridge (Massachusetts), London, 1978. 25 Vö. Andreas HiUgruber: Die deutsche Geschichte 1954-1982. Die „deutsche Frage” in der Weltpolitik. Stuttgart—Berlin-Köln-Mainz, 1983. 115. 1. 2S Uo. 27 Bericht über die künftigen Aufgaben der Allianz vom 14. 12. 1967. Europa Archiv, 1968. 3. sz. 75.1. 28 Mind a keleti szerződések, mind az 1972. évi szovjet-amerikai megállapodás központi eleme az erőszakról való lemondás volt, és előfeltételei voltak az EBEÉ, valamint a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások megindításának. 29 Vö. Willy Brandt: Realitäten des politischen Handelns. Internationale Politik, 1968. június 1., továbbá Willy Brandt: Friedenspolitik in Europa. Frankfurt, 1968. 28. 1. 20 Kissinger erről emlékirataiban így írt: „Az volt a benyomásom, hogy Brandt új Ostpolitikja, melyet sokan az enyhülés keresésére irányuló haladó politikának tekintettek, meggondolatlan emberek kezében a klasszikus német nacionalizmus formájává válhat. Bismarcktól Rapallóig Németország nacionalista politikájának az volt a lényege, hogy Kelet és Nyugat között manőverezzen. Ezzel szemben a negyvenes évek vége óta az amerikai (és a német) külpolitika azon fáradozott, hogy az NSZK-t szilárdan a Nyugathoz rögzítse az Atlanti Szövetségben és az Európai Gazdasági Közösségben.” H. A. Kissinger: White House Years. Boston-Toronto, 1979. 409., továbbá 529-531. 1. 31 Vö. Peter Christian Ludz: Deutschlands doppelte Zukunft. Bundesrepublik und DDR in der Welt von Morgen. München, 1974. 47. 1. 32 Christoph Bertram: Az európai biztonság és a német probléma. Politique Étranger, 1979. 1. sz. 32-33. 1. 33 Vö. Karl Kaiser: Die Rolle der Bundesrepublik Deutschland im weltpolitischen Kräftespiel. In Wie gefährdet ist der Frieden? Frankfurt-Berlin-Wien, 1981. 108. 1. 34 Az NSZK külpolitikai szerepválasztási lehetőségei kapcsán megjelent elemzések sokaságából csupán néhány jellemző. Wolfram F. Hanrieder: Germany as Number Two? International Studies Quartely, 26. kötet. 57-68. 1., Gebhard Schmigler: A new political giant? West German foreign policy in the 1970s. The World Today 1975. 4. sz., Ernst-Otto Czempiel: Die Bundesrepublik - eine heimliche Grossmacht? Zur Diskussion über die Grundlagen bundesrepublikanischer Aussenpolitik. In Beilage zun Wochenzeitung Parlament, 1979. június 30., Peter J. Katzenstein: Die Stellung der Bundesrepublik Deutschland in der amerikanischen Aussenpolitik: Drehscheibe. Anker oder Makler? Europa Archiv, 1976. 11. sz. 35 Vö. C. Fred Bergs ten: Die amerikanische Europa-Politik angesichts der Stagnation des Gemeinsamen Marktes. Ein Plädoyer für Konzentration auf die Bundesrepublik. Europa Archiv, 1974.4. sz. 118. 1. 36 Vö. G. Voroncov: FRG-SZSA: „oszoboje otnasenyija”? Mezsdunarodnaja Zsizny, 1976. 10. sz., továbbá Angela Stent Yergin: West Germany’s Südpolitik. Social Democrats and Eurocommunism. Orbis, 1979. tavasz, 57-58. 1., Heinz Timmermann: Vorfeld der neuen Ostpolitik. Osteuropa, 1971.6. sz. 388-399. 1. 37 Különösen jellemző ebből a szempontból J. P. Vigier: Europe sous une hegemonie germano- americano? Le Monde, 1978. 27. sz. továbbá Klaus Peter Schmidt: Französische Schelte für Schmidt. Die Zeit, 1976. április 9. 38 Vö. Manfred Knapp: Bonn und Washington: Kooperation und Konkurrenz. Aussenpolitik, 1978. 4. sz., továbbá Gerhard Basler: Gemeinsamkeiten und Widersprüche im Verhältnis BRD-USA. IPW Forschungsheft, 1979. 1. sz. Berlin, 1979. 39 Vö. Karl Kaiser: Auf der Suche nach einer Welt-Nuklearordnung. Zum Hintergrund deutschamerikanischer Divergenzen. Europa Archiv, 1978. 6. sz. 153-172. 1., továbbá Helga Haftendorn: 33
