Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
szemben az Egyesült Államok a telepítést nem tárgyalási adunak, hanem eszköznek tekintette saját stratégiai szükségleteinek a kielégítésére. A szociáldemokraták a keresztényliberális koalíció pénzügyi politikáját mint „felülről való osztályharcot”, illetve mint „alulról felfelé való újraelosztást” bírálták, s felrótták, hogy a kormány keresletcsökkentő politikája a munkanélküliség növekedéséhez vezet. Mindazonáltal a szociáldemokratáknak a dortmundi rendkívüli választási pártkongresszuson elfogadott nagyarányú foglalkoztatási programja, a kilátásba helyezett munkaidő-rövidítéssel együtt sem tudott meggyőző erővel hatni a választókra. A CDU ugyanakkor elállt a beruházási pótadó visszafizetésének korábbi ígéretétől, amely egyértelműen a magas jövedelmi csoportoknak kedvezett volna. Ez a lépés az FDP-nek jó lehetőséget nyújtott arra, hogy a piacgazdaság védőjeként elhatárolja magát a CDU visszakozásától, s ezzel a vállalkozók között növelhette népszerűségét. A CDU ugyanakkor a beruházási pótadó visszafizetéséről való lemondással gyengíthette az SPD bírálatát, amely az unió szociális teherelosztási politikájának gyengéit vette célba. Persze a választási győzelmet követő koalíciós megállapodásban a CDU végül is az FDP „nyomására” visszatért eredeti álláspontjához. Az unió propagandája a „nemzeti” kérdés egyes összetevőit is felmelegítette. Kohl előszeretettel említette a korábban bizonytalansága miatt mellőzött „haza” fogalmát. A CSU-párti Zimmermann az 1937. évi határok jogi érvényességét kiemelve, a „német kérdés” komplexumába az Odera-Neisse határon túli lengyel területek kérdését is felvette. Kohl egyértelműen visszautasította a keletnyugati „biztonsági partnerség” szociáldemokrata koncepcióját, s nem mulasztotta el „lopakodó semlegességgel” vádolni a szociáldemokrata külpolitikát. Míg az uniópártok a „nemzeti kérdésnek” egyes kelet-nyugati összetevőit hangsúlyozták, addig az SPD a nemzeti érdekek fontosságát sok tekintetben az amerikai külpolitikai irányvonallal szemben fogalmazta meg. így nem véletlen, hogy az NSZK nagyobb mozgási szabadságán és nemzeti érdekein alapuló politika mind az uniópártok, mind az amerikai propagandában időről időre az „önsemlegesítéssel” vagy „önfmnesítéssel” vált azonossá. A választások után Merre tart az NSZK a tizedik nyugatnémet parlament megválasztása után ? A konzervatív többség a következő törvényhozási ciklusban biztosítja a kormányzati stabilitást. Ám a zöldek parlamenti és parlamenten kívüli szereplése új dinamizmust hozhat a politikai életbe. A zöldekre sokan nem is a programjuk miatt, hanem a pártrendszer egészének, illetve a pártoknak a rugalmatlansága miatt szavaztak második szavazócédulájukon. Minden belső megosztottságuk ellenére a Bundestagba való bejutásuknak politikai jelentősége van. A pártnak már parlamenten kívüli, rendkívül aktív léte is elegendő volt ahhoz, hogy a hagyományos
