Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
együttműködésben. A szocialista kultúra a tudatos szabályozás sajátos eszközeit kívánja meg, ami azt jelenti, hogy a szocialista kulturális együttműködésben nem lehet az állami szabályozás és irányítás a tudatosság kizárólagos hordozója — még ha annak végső soron meghatározója is (például a kulturális intézmények közvetlen együttműködése). Az állami tudatosságnak a szocialista nemzetközi kapcsolatokban is integ- ratív és koordináló szerepet kell betöltenie. Az állami túlszabályozás a nemzetközi kulturális érintkezésben a kultúra önszervező automatizmusainak elfojtásához, formalizmushoz és a hatékonyság csökkenéséhez vezet. A hetvenes évek szocialista kulturális együttműködése éppen azt a tanulságot hordozza, hogy ezen irányba - vagyis a tudatosság különböző szintjeinek érvényesülése felé - mozdult el az együttműködés egésze, még ha ez alól vannak is kivételek, és több esetben ez nem következetes tevékenység. A szocialista országok kulturális együttműködésének jellemző vonásai A szocialista országok kulturális együttműködésének strukturális jellemzői egyrészt történelmi-genetikus tényezőkkel vannak szoros kapcsolatban, másrészt mint rendszer a nyitottságát a funkcionális mozzanatoknak, az együttműködés elveinek köszönheti. A strukturális jellegzetességek közül három tényezőt emelünk ki: a szocialista kulturális együttműködés struktúrájának genetikus sokféleségét; a szocialista társadalmi átalakulás genetikus jellegzetességét: a felülről lefelé épülő társadalmi-intézményi struktúrákat; a szocialista kulturális együttműködést mint nyitott rendszert. Történelmileg a szocialista világrendszerbe tartozó országok több különböző helyi kultúrába tartoznak. Az azonos társadalmi-gazdasági alakulat ellenére a szocialista országok kulturális együttműködése a résztvevő országok lokális kulturális sokfélesége miatt heterogén jellegű. Ezt a képet tovább színezi, hogy az egyes államok belső összetétele etnikaikulturális szemszögből is eltérő. N. Csebokszarov és I. Csebokszarova szerint gyakorlatilag egynemzetiségű ország az NDK, Lengyelország, Magyarország, a KNDK, Kuba és Bulgária. Több nemzetiségű ország, amelyben egy nemzet dominál, de jelentős nemzeti kisebbségek vannak: Románia, Kína, Mongólia, Vietnam, Laosz, Kambodzsa. Csehszlovákia és Jugoszlávia nemzetiségi összetétele egymáshoz etnikailag közel álló több elemből képződött. Vegyes nemzetiségi összetételű a Szovjetunió.2 A genetikus sokféleség szociális alapja abból fakad, hogy a szocialista világ- rendszer létrejöttekor három-négy társadalmi-gazdasági alakulat érintkezése ment végbe: szocialista (Szovjetunió, Mongólia), feudálkapitalista, illetve kapitalista (európai népi demokráciák), ázsiai (ázsiai országok). A szocialista építés során a pre4
