Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
Az NSZK-ban 1983. március 6-án megtartott parlamenti választások jó alkalmat kínálnak a hosszú és a rövid távú tendenciák elemzésére, a nyugatnémet belpolitikai rendszer egészének, belső erőviszonyai alakulásának és politikai, szociológiai és ideológiai elemeinek számbavételére. Sőt az elemzés egyik központi témája - az NSZK politikai intézményeinek viszonya a bekövetkezett társadalmi, gazdasági, strukturális változásokhoz - óhatatlanul általános kérdésfeltevéseket és következtetéseket tartalmaz más fejlett tőkés országok politikai rendszereinek fejlődésére vonatkozóan is. A szociálliberális koalíció felbomlása - rendhagyó választások 1983. március 6-án választották meg az NSZK történelmének tizedik parlamentjét. Tizenhárom éves ellenzéki szerepe után a CDU'CSU a történetének második legjobb választási eredményével győzött, s az abszolút többség elérésének a közvetlen közelébe jutott. Az uniópártok a szavazatok 48,8, az FDP pedig a szavazatok 6,9 százalékát szerezte meg. Ez az eredmény a polgári pártoknak — szilárd többséget jelentő - 278 képviselői mandátumot biztosít a Bundestagban, az SPD 193 parlamenti helyével szemben. Az SPD a szavazatok 38,2 százalékával ismét az oly soká bűvösnek tekintett negyven százalék alá zuhant. A tartósan negyven százalék alatti szavazati hányad a pártot egészen 1969-ig, a szociálliberális koalíció megalakulásáig jellemezte. Sajátos minőséget jelent, hogy 25 év után először új párt, a zöldeké került a parlamentbe, megakadályozva az uniópártokat az abszolút többség megszerzésében, s egyúttal szélesebbé téve a parlament politikai színképét. Az országos választások előzménye és eredménye több szempontból rendhagyónak tekinthető. A választási harc tág értelemben már a szociálliberális koalíció kormányzásának utolsó szakaszában megkezdődött, a szociáldemokraták és a jobboldali liberálisok közötti ellentétek fokozódásával. Ezek az ellentétek a költségvetési prioritások és a pénzügyi terhek újraelosztásának kérdéseiben váltak a legélesebbé. A szociálliberális koalíció 1982. októberi felbomlása és az új koalíció megalakulása azokat a gazdaság-, pénzügy- és szociálpolitikai kérdéseket helyezte a középpontba, amelyek a választások vezértémáivá váltak. Ezek az ellentétek - hol a felszínen, hol csak a mélyben - az egész szociálliberális korszak alatt jellemzők voltak. Már az 1972. évi - az NSZK történetében leginkább „bal irányú” - választások után megmutatkozott, hogy az Ostpolitik és az oktatási, jogi reform gyors sikerei után a koalíciós partnerek közötti érdekközösség területei fogyóban vannak. Már közvetlenül a választások után az SPD a német történelemből jól ismert dilemma előtt állt: vagy folytatja a szociális reformok politikáját a tőkések gazdasági kiváltságainak megnyirbálásával, kockára téve a liberális koalíciós partnerrel való együttműködést is, vagy a hatalmon maradásért és a koalíció politikai békéjé44
