Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 3. szám - EURÓPA A VILÁGPOLITIKAI FOLYAMATOKBAN ÉS MAGYARORSZÁG SZEREPE - Köpeczi Béla: Magyarország és Európa a kulturális együttműködés folyamatában

talható egy olyan tendencia is, amely valamely totális politika jegyében a kulturális együttműködést alá akarja rendelni a pillanatnyi politikai érdekeknek.

Ebben a helyzetben különösen fontos hangsúlyozni a kultúra viszonylagos autonómiáját és azt a jótékony hatást, amelyet a kulturális együttműködés a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolni tud. Ez a felismerés játszott szerepet abban is, hogy a madridi találkozó záródokumentuma egyebek közt úgy határozott, hogy rendezzük meg az európai Kulturális Fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel fog foglalkozni, s amelynek helye Budapest, ideje pedig 1985 novembere. E határozatot értelmezve úgy gondoljuk, nem pusztán arról van szó, hogy a kulturális együttműködés segíti a megértést, a párbeszéd folytatását, a béke megőrzését az európai államok között, hanem arról is, hogy minden országnak érdeke az idegen kultúrák megismerése, akár az alkotás, akár a befogadás szintjén. Sokan büszkén nyilatkoznak az európai kultúráról, de sokszor úgy, hogy a saját nemzeti kultúrájukat azonosítják vele, esetleg a nyugat-európai kultúrát kiáltják ki európai kultúrának. Kevesen képesek arra, hogy valóban összeurópai kultúráról gondolkozzanak. A fórum figyelmeztethet erre az egyoldalúságra, s talán változást is hozhat az európai kultúra értelmezésében s általában a kultúra egyetemességének elismertetésében.

*

Ha most már Magyarország és más európai országok kulturális kapcsolatait vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy 1945 után a mi kulturális életünk nemcsak az európaiság, hanem az egyetemesség jegyében vált nyitottá. Keleti eredetének ellenére, Pannóniában való letelepedése és a kereszténység elfogadása után a magyarság a nyugat-európai kultúra felé tekintett. A népi műveltség megőrizte a hajdani finnugor közösség és a török népekkel való együttélés emlékeit, de ennek tudata inkább csak a XIX. század óta jelentkezett a magyar értelmiségben, és akkor is csak kevés megfogható eredményt hozott. Még Közép-ke- let-Európa sem volt jelen a magyar kulturális életben, kivéve az orosz kultúra kiválóságait.

1945 után az új társadalom tudatosan törekedett arra, hogy a közép- kelet-európai országokkal fejlessze kulturális kapcsolatait, és járuljon hozzá azok értékeinek magyarországi megismertetéséhez. Ha csak azt vizsgáljuk, hogy a könyvkiadásban milyen nagyarányú tevékenység bontakozott ki azért, hogy a közönség magyar nyelven megismerje a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak a szépirodalmát, akkor bátran állíthatjuk, hogy ezen a területen egy emberöltő alatt pótoljuk mindazt a lemaradást, amely ebből a szempontból a magyar szellemi életet jellemezte. A legnagyobb költők és írók vállalkoztak arra, hogy Puskint vagy Majakovszkijt, Mickiewiczet, Eminescut, Nezvalt vagy Hviez- doslavot, Vapcarovot lefordítsák - hogy csak néhány nevet említsek. Azért a költészetet emelem ki, mert annak a lefordítása és befogadása jelenti mindig a legna62