Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 3. szám - A NEMZETKÖZI VISZONYOKRÓL - Ágh Attila: Európa és a globális folyamatok
sem, amiről koránt sincs szó, hiszen például Anglia mindvégig az amerikai megközelítéssel azonosult - nem képes annak megvalósítására, csak felvetésére, illetve csak részleges és ezért ellentmondásos megvalósítására. A nemzetközi szociáldemokrácia önmagában véve is önálló politikai erő a harmadik világban, amelynek kongresszusi állásfoglalásai és gyakorlati tevékenysége pozitív szerepet játszhat, még akkor is, ha nyilvánvaló konkurrense a kommunista mozgalomnak. Ahogy azonban a Szocialista Internacionálé XV. kongresszusának határozata (Madrid, 1980. november 13-16.) hangsúlyozta: az Egyesült Államokhoz való viszonyban Nyugat-Európa államainak ki kell domborítaniok saját önállóságukat és felelősségüket, különösen a biztonság és a harmadik világ kérdésében. Európai „híd” a globális világban A hetvenes évek végétől megélénkültek a viták a Kondratyev-ciklusokról, és számunkra is úgy tűnik, hogy ez a megközelítés hozzávetőlegesen helyes képet ad a második világháború óta lejátszódott fejlődésről, és alapjául szolgálhat e korszak periodizálásának. A második világháború utáni negyedszázad előtörténete, a századvégig tartó másik negyedszázad pedig a globalizáció kibontakozásának története. A második világháborút követően már csak azért sem folyt igazi globalizáció, hiszen csak egyetlen „globális” hatalom létezett, az Egyesült Államok, amelynek viszont katonai, politikai és gazdasági hatalma kiegyenlített volt. Ez az összhang bomlott fel a valódi globalizációval, egyrészt a Szovjetunió globális katonai-politikai hatalommá emelkedésével, másrészt Nyugat-Európa és Japán gazdasági előretörésével, harmadrészt a fejlődő országok világpolitikai aktivizálódásával. Az új helyzetben - katonai, politikai és gazdasági hatalma egységének helyreállítására törekedve a globalizálódott világban - az Egyesült Államok most már valódi és egyedüli globális hatalommá akart felemelkedni, ezért az amerikanizált globalizáció jegyében mindhárom fent említett területen a konfrontáció politikáját választotta. A legszembetűnőbb a globális biztonság veszélyeztetése, de ezzel szorosan összefügg a globális ökológiai rendezés és a globális ökonómiai (pénzügyi, kereskedelmi és segélypolitikai) megállapodás elutasítása. Az Egyesült Államok szűk látókörű politikájának legújabb jelei az UNESCO szervezetéből és az UNCTAD-ból való kilépés kezdeményezése, ami jól mutatja, hogy az Egyesült Államok a globalizációt csak saját csorbítatlan vezető szerepe jegyében hajlandó elfogadni, de elutasítja valódi, valamennyi ország cselekvő részvételével jellemezhető formájában. Ahogy a korábbiakban igyekeztünk már kimutatni, Nyugat-Európa mindkét szakaszban megkésve érkezett a globalizáció folyamataihoz. Ebből fakad nyitottsága és a valódi globalizáció támogatása. Nyugat-Európától idegen volt az Egyesült Államok globális vezető szerepének gondolata, anélkül, hogy ezt a saját maga számára vindikálta (vagy vindikálhatta) volna. A nyugat-európai 26
