Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 3. szám - Bognár Gyula: Előszó
Előszó Folyóiratunk negyedik alkalommal ad ki tematikus számot, amelyben szerzőink közös témája ezúttal Európa. Többféle meggondolásból választottuk most kontinensünket a vizsgálódás tárgyául. Nyilvánvaló, hogy e földrész fontossága a világhelyzet alakulásában az utóbbi években nőtt. (Talán pontosabb lenne úgy fogalmazni: ismét növekszik.) Ez azonban veszélyes módon következett be, akár a világhelyzet egészének oldaláról, akár Európa sorsának szemszögéből vizsgáljuk is, hiszen a világbékét fenyegető fegyverkezési verseny újabb fordulója éppen Európával kapcsolatos. És bár Európát kettészeli a társadalmi rendszereket elválasztó vonal, paradox módon mégsem az európai államok közötti viszonyok megromlása okozta elsősorban a veszélyek növekedését. Sőt éppen annak vagyunk tanúi, hogy a feszültség enyhüléséhez fűződő reményeknek - a különféle békeerők aktivizálódása mellett - szinte egyetlen reális támasza éppen az Európa két fele között fennálló és fejlődő kapcsolat, még akkor is, ha ez a viszony szintén ellentmondásokkal terhes. Természetes, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokat elsődlegesen az amerikai-szovjet viszony határozza meg, nemcsak általában, hanem ezen belül földrészünkön is. Mégis egyre többször találkozunk olyan kezdeményezésekkel, amelyek az európai viszonyok javítását, szilárdítását célozzák, mégpedig annak tudatában, hogy e lépések sikerének globális jelentősége lehet. Egy sajátos európai érdekközösség nyomán sajátos európai gondolkodás is kialakulóban van, amely legerősebb gyökereivel az életben maradni akarás talajából táplálkozik - tehát lényegében közös a különböző társadalmi rendszerhez vagy politikai, katonai szövetséghez tartozó népek számára. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi viszonyok általános tartalmára, legfőbb jellemvonásaira annak az alapvető ténynek a befolyása a legjelentősebb, hogy a világfán egymás mellett vannak jelen a kapitalizmus és a szocializmus világrendszeréhez tartozó államok. Ez a tény határozna meg társadalmi értelemben a kor tartalmát, de önmagában ebből még nem vezethetők le a nukleáris háború árnyékában kialakítandó külpolitika céljai és feladatai. A szocialista külpolitika felelőssége mérhetetlenül megnőtt mind a ma, mind a jövő generációival szemben, s az is természetes, hogy ezt a felelősséget — az adott viszonyok között - egymagában nem vállalhatja, partnerekre van szüksége. Nincs kidolgozott, kész válaszunk a jelen által feltett minden kérdésre, ám ez nem vezethet passzivitáshoz, a lépések halogatásához- Arra sincs idő, hogy kényelmesen kidolgozzuk a külpolitika hátterét képező új elméleti kérdéseket, s csak azután foglaljunk állást, amikor teoretikusan, ideológiailag a legfőbb tényezők világosak. A konzekvens, célszerű lépéseket bátor elméleti munkának is kísérnie kell, amely feltárja korunk új kérdéseit. Ehhez a naS) feladathoz kíván hozzájárulni az adott lehetőségek talaján ez a tematikus szám, tükrözve azokat a gondolatokat, amelyek eg nehéz történelmi pillanatban hazai szakértőink, politikusaink fejében megszülettek. BOGNÁR GYULA 3
