Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Páldi András: Ja. B. Smeralj - A. M. Szorokin - M. A. Uszijevics (szerk.): A Magyar Népköztársaság
vum keletkezett, amelynek egy részét a Szovjetunió meghitelezte. A szocialista országokkal folytatott külgazdasági kapcsolataink tárgyalását azzal zárják a szerzők, hogy a 70-es évek vége óta a magyar népgazdaság számára romlanak a külső feltételek, többek között azért is, mert a fűtő- és nyersanyagok szállítása terén a KGST- országokban nehézségek mutatkoznak. A fejlett tőkés országokkal való gazdasági kapcsolataink tárgyalásánál utal a könyv arra, hogy ma már nem tekintjük ezeket a kapcsolatokat a szocialista együttműködés mellett kiegészítő jellegűeknek. Ma már egyértelmű, hogy a fejlett országokkal való széles körű kapcsolatok nélkül nem tudnánk kielégíteni az ország szükségleteit. A kereskedel- ni kapcsolatok fejlesztése érdeke népgazdaságunknak, ha az az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapul. Hangsúlyozza a könyv ezzel kapcsolatban azt is, hogy a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem bizonytalanságainak és kockázatának csökkentése, a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítása csak a KGST-országokkal való együttműködés erősítése útján lehetséges. Rámutatnak a szerzők arra, hogy a kapitalista országok diszkriminációs intézkedései csökkentik a magyar áruk versenyképességét, és jelentős veszteséget okoznak Magyarországnak. Szóvá teszik azt is, hogy a magyar exportszerkezet nem elég gazdaságos, ezért az egyik legfontosabb feladat ennek állandó javítása. Kimutatják, hogy a legutóbbi 30 év alatt a fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmünk 23 évben passzívumot eredményezett, és csak 7 esetben volt aktív. A hiányt hitellel kellett fedezni, különösen 1973 után, ami jelentős adósságnövekedéssel járt. „A konvertibilis valutában elszámolt forgalom egyensúlyát Magyarország csak a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben elért jelentős aktív szaldóval tudta megteremteni.” (302. 1.) A fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolataink volumene két évtized alatt tízszeresére nőtt. Ebben a viszonylatban a magyar mérleg rendszeresen aktív. A magyar gazdaságpolitika differenciáltan közeledik ezekhez az országokhoz, és néhány fontos és elég stabilnak Ítélt piacra koncentrálja tevékenységét. A magyarok arra törekszenek, hogy megtalálják azokat a jó módszereket és kereskedelmi formákat, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatok fejlesztését. Hazánk külpolitikájának elemzését a monográfia szerzői azzal a megállapítással kezdik, hogy a Magyar Népköztársaság méltó helyet foglal el a népek közösségében, mert külpolitikáját két alapelvre - a proletár internacionalizmusra és a békés egymás mellett élésre - építi. Idézik Kádár Jánost, aki az MSZMP XII. kongresszusán a magyar külpolitika legfőbb feladatát abban jelölte meg, hogy biztosítania kell az alkotó munka külső feltételeit, elő kell segítenie a társadalmi haladást és a békét az egész világon, erősítenie kell a szocializmus pozícióit. A magyar külpolitika fő iránya volt és marad az együttműködés erősítése a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Magyar- ország aktívan részt vesz a szocialista országok politikai és védelmi szervezetében, a Varsói Szerződésben. Bemutatják a szerzők a magyar külpolitika aktív és széles körű tevékenységét a fejlődő országokkal való kapcsolatépítésben és azt a következetes harcot, amelyet a fejlett tőkés országokkal való kapcsolatban a békés egymás mellett élés fenntartásáért, a feszültség csökkentéséért és az enyhülésért folytat. Azt írják: „Magyarország nem nagy ország, de nagy szolgálatokat tesz a békéért. Sikere mindenekelőtt onnan származik, hogy külpolitikája a szocialista törekvéseket fejezi ki, és együtt lép fel a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival.” (324. 1.) A könyv ötödik és egyben utolsó része az életszínvonal kérdéseit tekinti át az ötvenes évek óta napjainkig. Az életszínvonal-politika elvei lényegében 1956 után alakultak ki, amelyek közül a következőknek van különleges szerepe: a lehetőségek keretei között rendszeresen és érezhetően javítani kell a lakosság életkörülményeit; egyensúlyt kell tartani a társadalom különféle rétegeinek jövedelme között, különösen figyelve az alacsony keresetű rétegekre; biztosítani kell a kereslet és kínálat egyensúlyát és növelni kell a választékot; a fogyasztói árképzés legyen összhangban az életszínvonal-politika céljaival, pl. alapvető cikkek központi áremelése esetén a kompenzáció valamilyen formáját kell alkalmazni. A hatvanas és a hetvenes években gyorsan emelkedő életszínvonal adatainak ismertetése után megállapítják, hogy a gazdasági növekedés ütemének csökkenése az élet- színvonalra is jelentős hatással volt. Az MSZMP XII. kongresszusa 1980-ban nem tartotta lehetségesnek az életszínvonal érezhető növelését, ezért azt a reális célt tűzte ki, hogy őrizzük meg az elért színvonalat, és teremtsük 136
