Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
közvetítő szerepet tölthetnek be: ez érvényes mind a soknemzetiségű országokon belüli interetnikai kulturális érintkezésre, mind pedig nemzetközi téren, az országok közötti kulturális kapcsolatokra. A Szovjetunió népeinek kulturális kölcsönhatása tanulmányozást érdemlő jelenség. Az egyes nemzetiségek kulturális közvetítő küldetését a nemzetközi cserében még nem aknáztuk ki kellőképpen. Az e téren meglévő tartalékok feltárása összefügg a nemzetiségek kulturális jogainak általános helyzetével, s azzal, hogy egy több nemzetiségű ország kulturális arculatát miként igyekszik bemutatni a külvilágnak: biztosít-e lehetőséget - kulturális súlyuknak megfelelően - az egyes nemzeteknek, nemzetiségeknek kultúrájuk bemutatására ? A szocialista országok kulturális együttműködésének fejlesztését indokolja a nemzetközi ideológiai harc éleződése is. Ez a külső tényező a szocialista közösség tagországai számára még inkább szükségessé teszi a közösség kohéziós erejének fokozását, kulturális téren az egymás közötti kapcsolatok hatékonyságának javítását, a rendszer optimális nyitottságának-védettségének kialakítását. A szocializmus évtizedeken át a külső körülmények feszítő hatása alatt fejlődött és fejlődik. Véleményünk szerint a szocialista kulturális fejlődés már eljutott arra az érettségi fokra, amely lehetővé teszi számára, hogy elsődlegesen ne a külső kihívásokra válaszoljon, vagyis elsősorban belső öntörvényeinek megfelelően, önkritikus belső elemzéssel és hatékonyabb munkával adjon közvetett módon is választ a kapitalizmus ténykedéseire. A szocialista kulturális együttműködésben elsődlegesen nem az egység mindenáron való - vagyis formális - kinyilvánítására van szükség, hanem az egymás közti kapcsolatok tényleges, hatékony fejlesztésére. A szocialista országok kulturális eredményeinek határozottabb nemzetközi képviseletére aktívabb és kezdeményezőbb módszereket kell kimunkálni, de nem elsődlegesen a tőkés kihívásra való „válaszadással”, hanem szocialista kezdeményezések sorával. A fenti körülmények alapján a szocialista országok kulturális együttműködését elsődlegesen nem a sokoldalú formák szorgalmazásával, netán a kulturális integráció elképzelésével lehet szolgálni, hanem elsődlegesen a fennálló kétoldalú kulturális kapcsolatok tartalmasabb és hatékonyabb fejlesztésével, a belső kulturális építőmunka demokratikus továbbfejlesztésével. Itt természetesen nem a sokoldalú kapcsolati formák háttérbe szorításáról van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi fejlettségi szinten kulturális téren a kétoldalú kulturális kapcsolatok hatékonyabb együttműködést tesznek lehetővé. A sokoldalú együttműködés sajátos funkciója az információ, a figyelemfelhívás és néhány sokoldalú közös alkotómunka elvégzése. Hatékonyságának mércéje, hogy mennyire képes optimális, hatékony kereteket biztosítani a kétoldalú kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez. A szocialista országok együttműködésében sajátos hely illeti meg a kulturális kapcsolatokat. Bármennyire hangoztatja is időnként a szocialista országok propagandája a kulturális érintkezés jelentőségét, annak tényleges szerepét, funkcióját a
