Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből

Az emberi jogok kérdése újból fontos szerepet játszott tevékenységünkben. Ezt támasztja alá az a tény, hogy sok országban továbbra is tömeges méretekben megsértik az emberi jogokat. Az emberi jogok problémája túlságosan fontos ahhoz, hogy propagandacélokra használják fel. A tömegpusztító fegyverektől mentes világban való élethez, a munkához való jog, s hogy valaki biztosíthassa családja megfelelő megélhetését - azok az alapvető jogok, amelyeket minden ember számára biztosítani kell.

Ez évben a közgyűlés abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megvitathatta a főtitkárnak a világszervezet működéséről szóló jelentését. Azért használom a „megtiszteltetés” szót, mert a jelentés joggal vonta magára a figyelmet. A lényeges problémák sokaságával foglalkozik, amelyek szembeállítják az Egyesült Nemzetek Szervezetét a nemzetek közösségével, mint egésszel. A jelentéssel kapcsolatban - konszenzussal - elfogadott határozat fényes bizonyítéka annak az odaadásnak és komolyságnak, ami a főtitkárnak az ENSZ előtt álló problémákhoz való viszonyát jellemzi. A jelentés szintén megfelelő válasz azoknak, akik megkérdőjelezik az ENSZ hasznosságát. Ha elutasítjuk ezeket a kritikákat, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne pozitív változást végrehajtani tevékenységünkben és az Egyesült Nemzetek Szervezetének működé-ében általában.

Ar.flk'" ', hogy ismétlésekbe kívánnék bocsátkozni, nem tudom nem megemlíteni azt, hogy miközben minden ország súlyos gazdasági problémákkal küzd, és az azok megoldásához szükséges pénzes .kö;."b hiányában szenved, jelentős összegeket költünk el azzal, hogy naponta legalább egy c-a- azarolunk az ülések megkezdése előtt. Tovább is lehetne menni, és hivatkozni a napirendi pontok elburjánzására, amit a gondosabb előkészítéssel és kiválasztással, a fontosság, az időszerűség és az általános érdekeltség fokozottabb figyelembevételével el lehetne kerülni. A hasonló természetű napirendi pontokat be lehetne sorolni egyes fő kérdésekbe, illetve bizonyos esetekben össze lehetne vonni őket.

A fentiek miatt a közgyűlés plenáris ülése határozottan túl van terhelve. Gyakran úgy működik mint egy bizottság, ami nem mindig lehet hasznos a megvitatott kérdések szempontjából. Még tovább lehetne sorolni, de néhány problémánk felsorolásával az volt az elsődleges célom, hogy ébren tartsam és lehetőség szerint növeljem az érdekeltséget az iránt, hogy tovább javítsuk a közgyűlés működését.

Ezek után nem marad más hátra, mint hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akiknek önzetlen és odaadó tevékenysége lehetővé tette számomra, hogy vezessem a közgyűlés munkáját. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak először az elnökhelyetteseknek, akik nagyszerű szolgálatot tettek a közgyűlésnek azzal, hogy vezették a plenáris ülések munkáját, és részt vettek az Általános Bizottság tevékenységében.

Továbbá szeretném köszönetemet kifejezni a főbizottságok elnökeinek, alelnökeinek és rapporteur)cinek önzetlen és fáradhatatlan erőfeszítéseikért, amit pontosan tükrözött a főbizottságok tevékenysége.

Különös elismerés illeti a szervezet főtitkárát, akinek szoros és értékes együttműködését volt szerencsém - ami egyúttal megtiszteltetés is - az ülésszak egész ideje alatt élvezni. Nagyra becsültem bölcsességét, rátermettségét és szerénységét; ez a nagyrabecsülés annak mértékében erősödött meg bennem, ahogy egyre gyakoribb lehetőségem nyílt értékelni a világszervezet eszményeinek megvalósítása iránti elkötelezettségét és odaadását.

Bármely elnök számára nehéz doog a köszönet és az elismerés kifejezése William Buffman úr, politikai és közgyűlési ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettes részére, aki fáradhatatlan és valóban szakértő segítséget nyújtott; valamint az irányítása alatt működő valamennyi munkatársának.

Kötelességemet mulasztanám el, ha nem tennék említést azoknak a munkatársaknak az állandó helytállásáról és segítségéről, akik lehetővé tették az ülésszak sikeres működését. Akár konferencia-tisztviselőként, jegyzőkönyvvezetőként, az információs szolgálat tisztviselőjeként, tolmácsként, fordítóként, gépíróként vagy biztonsági tisztviselőként tevékenykedtek, mindnyájukat megilleti elismerésünk és köszönetünk.

Végezetül engedjék meg, hogy felhasználjam ezt a lehetőséget, és mindnyájuknak jól megszolgált pihenést és nagyon boldog új esztendőt kívánjak. Őszintén remélem, és azt várom, hogy 1983 a jobb együttműködés és a kisebb konfrontáció, egyszóval a béke éve lesz.

Ezzel bezárom a közgyűlés harminchetedik ülésszakát.

150