Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből
Csak egy lehetséges út van a feszültség melegágyának megszüntetésére. Ez az út az Egyesült Nemzetek alapokmányának i. cikkében az ENSZ céljainak egyikeként szerepel: ,,... békés eszközökkel és az igazság, valamint a nemzetközi jog elveivel összhangban elrendezni vagy megoldani azokat a nemzetközi vitákat vagy helyzeteket, amelyek a béke megsértéséhez vezethetnek.” Az Egyesült Nemzetek ezen célját értelmezve a magam részéről hozzátenném, hogy emberek millióinak sorsa függhet ezeknek a vitáknak a megoldásától. Ezért kötelesek vagyunk figyelmet szentelni az érintett nép vagy népek jogos érdekeinek. Az a véleményem, hogy semmi sem mentesítheti a felelősség alól azokat, akik egy nép kiirtásával akarják megoldani a válságot, mint ahogy ennek a közelmúltban tanúi lehettünk. Hasonlóképpen elfogadhatatlan megközelítési módnak tartom a nagyhatalmi érdekszférákra vagy befolyási övezetekre való bármiféle utalást. Mélyen meg vagyok győződve, hogy csak a minden érintett fél számára elfogadható megoldás vethet véget egy vitának, és csak akkor, ha az minden érdekelt számára biztosítja a jogot és a lehetőséget saját sorsának alakítására. Még meg kell teremtenünk az igazságos és békés rendezések kedvező feltételeit. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hozzájárulása a gyarmatosítás felszámolásának folyamatához történelmi jelentőségű. Korábbi gyarmatok nyerték el nemzeti függetlenségüket. De az új zászlók ünnepélyes felvonása az ENSZ székháza előtt nem jelenti azt, hogy ez a folyamat befejeződött. A politikai és gazdasági függetlenségért folytatott harc mindaddig tart, amíg vannak olyan országok, ahol a népek nem irányítói saját sorsuknak. A namíbiai nép még mindig vár a függetlenségre, bár a világszervezet közvetlenül felelős jövőjéért. A rendezési terv, amit mindnyájan megvalósíthatónak tartanánk, még mindig csupán egy sokszorosított papír. A jogos harc mindaddig folytatódik, amíg a namíbiai nép el nem nyeri nemzeti függetlenségét. Sok más terület - néhány közülük nagyobb, néhány pedig kisebb - helyzetének megoldása még ránk vár. Még sok a tennivaló, a fejlődés üzeme azonban lelassult. Mindnyájunk számára ismerősek a megoldást akadályozó érdekeltségek és erők. Ezen akadályok leküzdésének. felelőssége mindnyájunkat terhel. Az el nem kötelezett országok mozgalmának létrejötte a gyarmati rendszer megszüntetéséért folytatott harc és a második világháború utáni korszak politikai fejlődésének egyik nagy jelentőségű eredménye. Ez a mozgalom az országok igen széles körét érinti: az újonnan függetlenné vált országok aktívan jelen vannak a nemzetközi porondon. Jellegzetes adottságaival és más haladó erőkkel való együttműködése révén a mozgalom a nemzetközi politika fontos részévé vált. A tudatunkat terhelő, említett gondokon túl valamennyiünket érintenek, bár különböző mértékben a világgazdaság kóros tünetei: a gazdasági fejlődés ütemének csökkenése, a nagyobb munkanélküliség, az infláció, a világpiaci árak drasztikus ingadozásai és a kedvezőtlen hitelfeltételek. Ezeket a kórtüneteket tovább súlyosbítják a politikai feszültségeket fokozó gazdasági szankciók és embargók. Az események azt mutatják, hogy ez utóbbi kétélű fegyver. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok által terhelt országok száma növekszik. Mivel a fejlődéshez szükséges források tovább apadnak, nő a fejlődő országok türelmetlensége. A türelmetlenség jogos. Közös érdekünk megváltoztatni a világgazdaság elavult rendszerét, amely az egyenlőtlenségből és az alárendeltségből jött létre. Az új felismerésről tanúskodnak, hogy a fejlődő országok nemzeti és politikai stabilitásának feltétele - egyebek között - a stabil gazdaság. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszere átalakításának folyamatában a fejlődő országok fel fogják ismerni, hogy a más országoktól kapott segítség nem lesz egészen hatékony addig, amíg át nem alakítják saját gazdaságukat is, hogy megszabaduljanak a múltbeli egyoldalú függőségük következtében kialakult ellentmondásoktól. Némelyeknek aggályaik vannak az egymást követő fejlesztési évtizedek stratégiájának célszerűségét illetően. Nem érzem megalapozottnak azeket az aggodalmakat. Bizonyos hivatalos nyilatkozatok és a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalt konkrét lépések világossá tették, ki akadályozza a fejlődést, és miért. Ami a világgazdasággal kapcsolatos napirendi pontokat illeti, sokkal célszerűbb lenne abból kiindulni, hogy a negatív jelenségek jobban kiemelik a közös érdeklődésre számot tartó 147
