Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1983.szeptember-november.)
szólt, magunk is úgy véljük, a jövőben még nagyobb figyelmet kellene fordítani a haladást, az együttműködésben rejlő lehetőségek jobb kihasználását fékező problémák kritikus elemzésére, a kiváltó okok feltárására és az elhárításukhoz szükséges intézkedések kidolgozására, egymás szükségleteinek magasabb színvonalú, tervszerű kielégítésére. A nehezebbé vált külső körülmények mellett ezt igényli az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés országainkban napirenden levő bonyolult feladatainak gyorsabb és eredményesebb megoldása. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ez év áprilisában napirendre tűzte és értékelte pártunk legutóbbi, XII. kongresszusa határozatai végrehajtásának helyzetét. A Központi Bizottság megállapította, hogy népgazdaságunk az egyre kedvezőtlenebbé váló nemzetközi gazdasági feltételek között is a kongresszus által megszabott irányban fejlődik, s bár az időarányos teljesítés nem mindenben felel meg a terv előirányzatainak, a legfőbb követelményeket - gazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítását s a lakosság életkörülményeit meghatározó vívmányok megőrzését - az elmúlt két évben lényegében sikerült teljesíteni, s ha a korábbinál szerényebb ütemben is, de továbbléptünk a szocialista építés újtán. A folyó évi terv várható teljesítésére - mondotta - a kilátások sajnos nem túl biztatóak. A világpiacon tovább növekedtek az értékesítési nehézségek, az árakban pedig olyan változások mentek végbe, amelyek a miénkhez hasonló adottságú országok számára önmagukban is súlyos veszteségeket okoznak. Gondjainknak ez az egyik forrása. A másik az, hogy iparunk termelési szerkezetét csak kisebb mértékben tudtuk javítani, mint ami ahhoz kellene, hogy ellensúlyozhassuk a piaci tényezők okozta nehézségeket. Gondjaink harmadik forrása a mező- gazdaságot sújtó aszály, amely számottevően csökkentette a betakarítható gabonatermést, és jelentős veszteségek keletkeztek többek között a cukorrépa, a napraforgó, a burgonya termelésében is. Noha nagy erőfeszítéseket tettünk arra, hogy pótlólagos erőforrásokat tárjunk fel, ma már bizonyosra vehető, hogy a nemzeti jövedelem kisebb lesz, mint amit előirányoztunk. A belső egyensúly és a nemzetközi fizetőképesség fenntartása érdekében szigorítanunk kellett a vállalatokkal szembeni követelményeket, és - bár szerettük volna - nem tudtuk elkerülni a fogyasztói árak soron kívüli emelését. Az ismertetett helyzetben a korábbinál is szorítóbb követelménnyé vált gazdaságunk in- tenzifikálásának meggyorsítása, a termelés korszerűsítése, az exportképesség növelése, ami viszont csak akkor lehetséges, ha még erőteljesebben bekapcsolódunk a nemzetközi munka- megosztásba, mindenekelőtt a szocialista gazdasági integrációba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban most is, a jövőben is a KGST tölti be a legfontosabb szerepet. Gazdasági stabilitásunk megőrzése és fejlődésünk szempontjából külön is meghatározó jelentősége van a Szovjetunióval folytatott együttműködésnek. Javaslatokat tettünk, és a továbbiakban is kezdeményezzük, hogy a még folyó ötéves terv időszakában újabb lehetőségeket tárjunk fel a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott árucsere-forgalom bővítésére. Ezzel együtt az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján szükségesnek tartjuk és szorgalmazzuk a fejlődő országokkal, valamint a fejlett tőkés államokkal meglevő kereskedelmünk növelését is. A KGST-ben megvalósuló gazdasági együttműködés fejlesztésének egyik alapvető kérdése volt és marad a tagországok biztonságos fűtőanyag-, energia- és nyersanyag-ellátásának hosszú távra való megoldása. Magyar részről üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely ezt elősegíti. Ezért is nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy az ülésszak napirendjére tűzte a fűtőanyag-, energia- és nyersanyag-erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás területén megvalósítandó együttműködés tennivalóit. E témának számunkra azért is van nagy fontossága, mert — mint ismert - természeti erőforrásaink korlátozottak. A nyersanyag- és az energiaforrások bővítésének egyre nagyobb hazai és importköltségei már hosszabb ideje arra késztetnek bennünket, hogy fokozzuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek lehetővé teszik a nyersanyagok és a fűtőanyagok fajlagos felhasználásának csökkentését. Ebből a célból külön programokat dolgoztunk ki és hajtunk végre. Az energiatakarékossági program megvalósítására folyó ötéves tervünkben az ipari beruházások mintegy íz százalékát irányoztuk elő. Az eddig megtett intézkedésekkel elértük, hogy az energiafelhasználás növekedése az utóbbi két évben az egy százalékot sem érte el, a nemzeti jövedelem egységére számítva pedig 4,5 százalékkal csökkent. Hasonló, de valamivel szerényebb eredményt mutathatunk fel a takarékosabb anyagfelhasználás, valamint a mel134
