Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1983.szeptember-november.)
A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény amiatti felháborodását, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a széles körű nemzetközi elítélés ellenére folytatódik. Namíbia esetében különösen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növekedése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonságtanácsi és közgyűlési határozatok, a dél-afrikai rezsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági érdekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek önkényes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttérbe szorítani a SWAPO-t, a namibiai nép egyedüli törvényes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket, és szorgalmazza, hogy - a párizsi Namíbia-konferencia nyilatkozatával összhangban - hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan kedvezőtlen hatással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködés szinte minden területére. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gazdasági közösségnek, élvezi a szocialista államok együttműködéséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében is, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől és politikai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés zavarainak megszüntetése csak közös erőfeszítéssel, a kölcsönös előnyökön alapuló és megkülönböztetéstől mentes együttműködés bővítésével lehetséges. Mi a magunk részéről minden erőnkkel ezen kívánunk munkálkodni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk megvalósíthatónak az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége által jogosan igényelt új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend és kapcsolatrendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokra oly káros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez a magyar kormány kiindulópontja az emberi kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásában is. A szocialista Magyarországnak e területen sincs szégyellni vagy rejtegetni valója. Mi az emberi jogok szférájából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szűkebbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagandisztikus megfontolások játszanak ebben közre. De vajon az, ha embereket tömegesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadalmuk hasznos tagjai, családjuk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetlenebbül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesülését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek elsősorban az emberi jogok tömeges és durva megsértésére kell felhívni a figyelmet. Ezek közül külön is kiemelem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatartozás és a hitfelekezet alapján előforduló jogsértő megkülönböztetéseket. Sajnos, az ilyesmi sok országban mindennapos jelenség. A Magyar Népköztársaság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszüntetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagandakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok nemes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközeivé alacsonyítják. Minél feszültebb a nemzetközi helyzet, annál inkább nő minden egyes állam felelőssége a békéért. A magyar kormány a felelősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adottságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgyalások alternatíváját állítja szembe a konf- rontációs törekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés tárgyalásos rendezésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. Ezért a magyar kormány határozottan kiáll az ENSZ - alapokmány szerinti - szerepének erősítése, hatékonyságának fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partner kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások útján rendezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót.
