Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Valki László: Elsődlegesek-e a nemzetközi termelési viszonyok?
között aszerint, hogy azok nemzetiek-e vagy nemzetköziek, így hát az elsődlegesség kérdése fel sem merül. Miért is kellene különbséget tennie? Miért is mondaná azt, hogy a belső, nemzeti termelési viszonyok csak „másodlagosak”, „levezetettek” a nemzetközi termelési viszonyokhoz képest ? E%en az absztrakciós szinten mi lenne a különbség azok között a termelési viszonyok között, amelyek azonos „állampolgárságú” és különböző „állampolgárságú” emberek között jönnek létre? E%en az absztrakciós szinten miért különbözne egymástól a belső cserében és a nemzetközi cserében megjelenő termelési viszony? Ez az absztrakciós szint ugyanis megítélésem szerint a legáltalánosabb szint, az emberek termeléssel összefüggő bármilyen viszonyának szintje. A differenciálást csak az eggyel alacsonyabb szinten szabad elkezdeni, ekkor ugyanis már indokolt a termelési viszonyok megkülönböztetése specifikus vonásaik alapján. Ha eleve különbséget teszünk a nemzeti és a nemzetközi termelési viszonyok között, tulajdonképpen figyelmen kívül hagyjuk a legmagasabb absztrakciós szintet, és rögtön a második szinten kezdjük vizsgálódásainkat. Ebből azonban az következne, hogy csere és csere, munkamegosztás és munkamegosztás nem foglalható közös fogalomba, hanem csak belső csere van és nemzetközi csere, valamint belső munkamegosztás és nemzetközi munkamegosztás. Abban a pillanatban persze, amikor történetileg konkrét termelési viszonyokat veszünk szemügyre, amikor tehát nem általában vett termelési viszonyokról beszélünk, máris alapvető különbségek jelentkeznek közöttük. De nem biztos, hogy a nemzetközi javára. Egyes termelési viszonyok ugyanis minőségileg más tartalommal rendelkeznek akkor, ha azonos, és más, ha különböző közösségekhez tartozó emberek között jönnek létre. A termelési viszonyok végül is sohasem fejlődtek valamilyen elvont világtársadalomban élő egyének között; mindig meghatározott közösségekhez tartozó egyének voltak azok, akik termelőmunkájukat végezték. Tőkei Ferenc szerintem nem véletlenül indul ki a társadalmi formák marxi teóriájának elemzésekor az egyének, mindenkori közösségeik és a termelési eszközök hármas kategóriarendszeréből. „Egyik mozzanatról sem mondunk semmit - írja - a másik kettő és az azokkal való viszony meghatározása nélkül, és megfordítva, akármelyikük meghatározása egyértelmű a másik kettő és a hármas viszony meghatározásával.”4 Tőkei nyomán érdemes lenne most elemezni az első alapforma a törzsi közösség természetadta kereteit, a második formáció alapvető közösségét, a várost és a városállamot, harmadikként a feudalizmus rendi-korporációs közösségeinek szervezetét, negyedikként pedig a polgári forradalom szülte nemzeti államot, de egy rövid hozzászólásban erre nincs mód. Csak a következtetés rögzíthető: az egyének közötti termelési viszonyok egyike „kiemelt” termelési viszony, mivel csak egy meghatározott közösségen belül van egyáltalán értelme, pontosabban, ha átlépi a közösség határait, megváltozik a természete. Ez pedig nem más, mint a tulajdon- viszony. A törzsi közösségben ugyanis minden egyes egyén „csak mint a közösség 120
