Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Palánkai Tibor: A nemzet és a "világrendszer" viszonyáról
A nemzet a történelmi fejlődés sajátos terméke, s joggal valószínűsíthető, hogy egykor majd letűnik a történelem színpadáról. A nemzetközi viszonyok izmosodása és egyre magasabb szinten való szerveződése feltehetően abba az irányba visz, hogy egyszer a nemzeti tagozódás helyébe majd valami teljesen új társadalmi struktúra lép. Egyelőre azonban nincs tudományos támpontunk arra, hogy e történelmi lelépés mikor, milyen feltételek mellett és hogyan következik be. A nemzeti és a nemzetközi dialektikájának a félreértése vagy az akármelyikkai történő visszaélés már sok kárt okozott, s a közelmúlt történelmében is véres konfliktusok forrásának bizonyult. A tudományoknak ebben a kérdésében ezért nagy körültekintéssel kell eljárni. A nemzeti és a nemzetközi rendszer „elsődlegességének” alá- vagy fölérendeltségi viszonyként való értelmezése sem állja meg a helyét. Ilyen természetes függőségi vis^onj egyik irányban sem létezik. A társadalom mint organizmus egyének legkülönbözőbb közösségeiből épül fel (családok, városokok, vállalat, osztályok, nemzetek vagy világrendszer), amelyek egymásba kapcsolódó, egymásra rétegződő, egymást feltételező, szerves egységet alkotó alrendszerek (nem az alárendeltség értelmében). A társadalmi közösségek egymás mellett és fölött sok dimenzióban épülnek fel. Az egymás fölé rétegződésről azonban véleményem szerint inkább abban az értelemben lehet beszélni, hogy az egyén szempontjából a közösségi viszony és részvétel mennyire közvetlen (család, termelő organizmusok stb.) vagy közvetett (osztály, nemzet vagy világrendszer). Ez sem „elsődlegesség” vagy „eredetiség” kérdése- a különbség inkább abban rejlik, hogy az előbbieket mikro-, míg az utóbbiakat makroközösségeknek lehet tekinteni. Ezen nem változtat, hogy az államot mint a nemzetet megszervező intézményt végső soron a termelőközösségek tartják el, vagy fordítva: lehetséges, hogy adott szervezeti rendszerben a vállalat teljes mértékben alá van rendelve a nemzeti állami szervezetnek. Ez nem feltétlenül bürokratikus torzulás, bizonyos feltételek esetén és formákban lehet szükségszerű és racionális. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nemzet mint alrendszer napjaink társadalmában (s ezt hosszú történelmi időszakra a jövőre is értem) gazdasági, társadalmi, politikai, hatalmi, kulturális stb. összefüggésben különleges és kiemelt helyet foglal el. A nemzet ma kétségtelenül a legstrukturáltabb, a leghatékonyabb és a legszer- vezettebb makroközösség. (A mikroközösségek - tehát például a vállalat-mint minden jószág vagy szolgáltatás tényleges termelői, kívül maradnak vizsgálódásunkon.) Makrogazdasági szempontból a termelés és a jövedelemképződés feltételei, a hatékonyság és a jólét elsősorban nemzetileg meghatározott. A piac és a forgalom megszerveződése alapvetően nemzeti keretekben történik. A főbb közgazdasági kategóriák helyi és strukturális eltéréseik ellenére társadalmilag nemzeti szinten fejeződnek ki (érték, árszínvonal, bérszínvonal, kamatláb stb.), s a nemesfémek háttérbe szorulásával a pénzek egyértelműen nemzeti szinten kapnak társadalmi garanciákat és alátámasztást. Az általános társadalmi egyenértékesek és csereeszközök ma nemzetiek, ami mögött a nemzeti államok teljes gazdasági és poli
