Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
Figyelembe véve az EK-hoz való teljes jogú csatlakozás előtt álló súlyos akadályokat, a kormányprogram csak annyit rögzített, hogy a jelenlegi négyéves törvényhozási periódusban kidolgozzák az EK-ba történő belépés módozatait. Természetesen említés történt a spanyol külpolitika másik állandó témájáról, Gibraltárról is. A program kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Királysággal folytatandó tárgyalásokon a kormány teljes határozottsággal képviseli majd Spanyol- országnak Gibraltár reintegrálására irányuló igényét, összhangban az ENSZ ide vonatkozó határozatának és Gibraltár lakossága törvényes érdekeinek tiszteletben tartásával. A történelmi hagyományt és a jelenlegi realitásokat figyelembe véve szándékozik a spanyol kormány erősíteni jelenlétét Latin-Amerikában, és fejleszteni minden lehetséges területen az együttműködést a latin-amerikai országokkal. Hasonlóképpen különös figyelmet kíván fordítani a földközi-tengeri térségben, az arab világban és Afrikában kialakítandó politikájára. A kormányprogram külpolitikai fejezete egyébként nem tartalmaz semmiféle elképzelést a szocialista országokkal alakítandó kapcsolatokról. Anélkül, hogy elemezni akarnánk a múlt évben meglehetősen aktívvá vált spanyol külpolitikát, érdemes utalni néhány figyelemreméltó jelenségre. A Nyugat-Európához történő szervezeti integrálódás terén nem történt lényegesebb előrelépés. Gazdasági téren még erőteljes külső - főleg francia - ellenerők hatására Spanyolország változatlanul a bebocsátást várva toporog az Európai Közösség „előszobájában”. Gyakorlatilag viszont 1982. május 30. óta a NATO 16. tagállamaként tartják számon, jóllehet egyelőre függőben van a katonai szervezethez történő teljes spanyol csatlakozás. A kormány részéről ez utóbbi tekintetében nem volt hiány az óvatos, kétértelmű és sokszor ellentmondásos megnyilvánulásokban. A témának a kormányprogramban jelzett újbóli áttanulmányozására tett ígéretéhez képest a népszavazás kérdésében egy év múltán a González-kormány lassú és kényszerű visszavonulása tapasztalható. A miniszterelnök 1983. március 4-i sajtókonferenciáján ugyanis már azt említette, hogy legalább két évvel el kell halasztani a népszavazást. A Német Szövetségi Köztársaságban történt látogatásakor tett kijelentései pedig - miszerint a spanyol szocialista párt is helyesli a NATO kettős határozatát az eurorakéták telepítéséről, és hogy a kormány nem NATO-ellenes - érthetően heves vitákat váltottak ki Spanyolországban. Június második felében Washingtonban tett hivatalos látogatásakor Felipe González már 198 5-öt jelölte meg a népszavazás újabb időpontjaként. A NATO-nál maradva érdemes utalni Narcis Serra spanyol hadügyminiszter kijelentésére, aki az Atlanti Szövetség hadügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásáról visszatérve, újságíróknak azt mondotta, hogy a spanyol kormány álláspontja nem kétértelmű a csatlakozás kérdésében. Serra leszögezte, hogy „Spanyolország felülvizsgálja és kidolgozza saját védelmi politikáját . . . szuverén módon fog dönteni arról, hogy az együttműködés milyen formájában járuljanak hozzá a spanyolok Euróio3
