Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
ráltan „ellenséges állam az államban”. Tevékenységét azonban napjainkban már korántsem lehet egyfajta nemzeti felszabadítási harcnak minősíteni, sokkal inkább beszélhetünk szélsőséges nacionalisták valamiféle politikai színezetű banditiz- musáról. Az ETA aktivistáit a népért harcoló szabadságharcos póza és az illegalitás romantikája éppúgy elbűvöli, mint a könnyen szerzett pénzzel elérhető könnyű élet csábítása. A szervezetnek ugyanis igen sok pénze van. Ezt három forrásból biztosítják: i. a baszk tőkésekre, üzletemberekre rendszeresen kivetett „forradalmi adóból”, aminek megtagadását megtorlás követi; 2. az emberrablások révén kapott váltságdíjakból, és ha mindez nem bizonyulna elegendőnek, időnként 3. bankrablással is gondoskodnak a szervezet fenntartásához szükséges anyagi alapról. Ebből természetesen bőven jut fegyvervásárlásra is. A spanyol kormány ezt a helyzetet figyelembe véve arra törekszik, hogy az ETA elszigetelődjék a baszk lakosság körében, és elveszítse az eddig élvezett hallgatólagos támogatást. Másrészt a kormány azt szeretné elérni, hogy Franciaország ne legyen a terroristák kényelmes menedéke, mint az korábban volt. Ez utóbbi tekintetében történt is némi előrehaladás a két ország szocialista kormányai és rendőri erői fokozódó együttműködése folytán, a terrorizmus gyökeres felszámolására irányuló egyéb törekvések azonban eddig igen csekély eredménnyel jártak. A terrorizmus Spanyolországban mindenekelőtt a fegyveres erők vezetését ingerli, az áldozatok nagy része ugyanis a fegyveres testületek soraiból kerül ki. A katonai erőnek más szempontból is különleges szerepe van Spanyolországban. Valójában katonai árnyék kísérte eddig a demokratikus átalakulás egész folyamatát. Ezzel összefüggésben utalni lehet arra, hogy 1980 és 1982 között legalább öt rendszerellenes katonai szervezkedést lepleztek le, beleértve ebbe az 1981. február 23-i nyílt puccskísérletet is. Egyfajta történelmi örökségként él a spanyol fegyveres erők parancsnoki karának széles köreiben annak tudata, hogy a fegyveres erők küldetése, legfőbb feladata nem is annyira az állam esetleges külső ellenségeinek támadásával szembeni fellépés. A haza védelmét úgy is értelmezik, hogy mindenkor be kell avatkozniok az ország belpolitikai életébe, ha ennek „különleges indokai” vannak. Ebből fakadóan a katonai erőnek a politikai hatalom alá történő rendelését csak „normális” időkben hajlandók elfogadni. A „kritikus” vagy „rendkívüli” időszakokban viszont soha sincs hiány önjelölt „megváltókban”, akik a normális fejleményeket is készek ,,rendkívüli”-nek minősíteni. A demokratikus átmenet időszakának változásai ezért nehezen voltak elvisel- hetők egy ilyen szellemiségtől áthatott testület számára. Természetesen nemcsak ez a „puccsista orientáltság” jelentkezett a katonai vezetők körében, voltak köztük a demokratikus átalakulás iránt elkötelezettek is. Igaz, nem túlságosan sokan. (Gutiérrez Mellado tábornok például korábbi kormányfunkcióiban nem keveset tett a változásokért.) IOI
