Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
Az adófizetési fegyelem erősítésére hozott intézkedéseket sem fogadták az adófizetők osztatlan lelkesedéssel. A jobboldal különösen az ún. összeférhetetlenségi törvény miatt támadta élesen a kormányt. Ez a törvény az állami-közszolgálati állásokkal kapcsolatos visszaélések ellen irányult, és kimondta, hogy az állami alkalmazottak ezentúl csak egy helyről vehetnek fel fizetést. A széles körben elterjedt korrupció, a különféle összefonódások csökkentését szolgáló rendelkezés több százezer embert érintett. Vonatkozott ez a minisztertanács tagjaira ugyanúgy, mint a parlamenti képviselőkre, akiknek dönteniök kellett, hogy melyik fizetésüket kívánják megtartani. Főleg pedig nem lehet 5-6 állásuk, ahogyan az eddig általános gyakorlat volt. A szocialista párt rendkívül óvatosan foglal állást az állami szektor bővítésének kérdésében. Kifejezett államosításról szó sem esik programjában. Csak a magas feszültségű távvezetékek „nemzeti monopóliumának megteremtését” irányozta elő a program, egy közpénzen létrehozott vállalkozás formájában. Annál nagyobb meglepetést és visszhangot keltett, hogy a kormány 1983 februárjában váratlanul elrendelte a konzervatív és az egyházi körökkel pénzügyileg összefonódott Rumasa konszern államosítását. A mammutkonszernhez 18 nagy bank (1200 fiókkal), 32 szálloda és mintegy 400 vállalat tartozott. Érdekeltségei voltak az élelmiszer-, az építő- és a szállodaiparban, a bortermelésben és -kereskedelemben, a biztosítási üzletben. Alkalmazottainak száma 60 ezer fő volt, és hozzá tartoztak országos áruház-hálózatok is. Az államosítást a mintegy 30 milliárd peseta adóhátralékkal, ezen túlmenően a dolgozóknak, a betéttulajdonosoknak és a pénzügyi stabilitásnak a védelmével indokolták. A Rumasa kiterjedt pénzügyi manipulációi ugyanis példátlan katasztrófával fenyegették a spanyol gazdaságot (a nála elhelyezett bankbetétek jelentős részét megalapozatlan kockázattal más érdekeltségek megszerzésére fordította, aminek nyomán bankcsődök támadtak). A konszern vezetői megtagadták, illetve szabotálták egy állami könyvvizsgálat végrehajtását. A szocialista kormánynak ez az első tulajdonviszonyt érintő intézkedése a jobboldal szélsőségesen heves támadásait váltotta ki. Az államosítást „gazdasági puccsnak” minősítették, és a „kapuk előtt álló kommunizmus” rémével fenyegették a spanyolokat, követelve a kormány lemondását. A kormány az üggyel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy egyedi esetről van szó, amelynek nem lesz folytatása, azaz nincs szó államosítási hullám megindításáról. Kilátásba helyezte, hogy a konszern bizonyos érdekeltségeit idővel a magántőkének kiárusítják. Ezzel elsősorban a spanyolországi beruházásokban érdekelt külföldi tőkét akarta megnyugtatni, illetve annak bizalmát megtartani, mivel a gazdasági szerkezet korszerűsítéséhez Spanyolországnak nagy szüksége van külföldi forrásokra. Nem mondható könnyűnek a szocialista kormány helyzete a távlati tervezés terén sem. A PSOE gazdasági elképzeléseinek középpontjában három kérdés áll: 99
