Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények

A XX. század második felében a nemzetközi kapcsolatok fő tengelyét a szovjet-amerikai kapcsolatok jelentik. E két állam kapcsolatainak a jellegétől nemcsak a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása függ, de az általános nemzetközi légkör, valamint a regionális és globális problémák megoldási módjai és irányai is. A kisebb európai államok enyhülési akarata, törekvései és érdekei mindaddig nem bontakozhattak ki teljes mértékben, míg az Egyesült Államok és a Szovjet­unió közötti feszültség csökkenésének szemmel látható és tartós folyamata nem lépte át azt a küszöböt, melyet az enyhülési politika hivatalos elfogadása jelen­tett. Erre akkor került sor, amikor az Egyesült Államok már objektíve nem volt képes a globális expanzió politikáját érvényre juttatni, vagy az erő pozíciójából globális politikát folytatni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között meg­indult párbeszéd és az 1972-1974. években aláírt megállapodások az enyhülési folyamatot világméretűvé tették. Ezeket a megállapodásokat, melyek a globális erőegyensúly elvének elismerésén, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán stb. alapultak, számos állam és a reálisan gondolkodó közvélemény helyesléssel fo­gadta, nemcsak a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulásához való jelen­tős hozzájárulásnak, de az enyhülés eddig nélkülözött fő pillérének is tekintette. A nemzetközi enyhülési folyamat akkori szakaszát mintegy betetőzte a Hel­sinkiben 1975-ben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Az értekezlet záróokmányát a résztvevők az emberiség története egyik legnagyobb horderejű dokumentumaként értékelték. A helsinki értekezlet záródokumentumá­nak az elvei, melyek figyelembe vették a tényleges helyzet összes bonyolult ele­mét és ellentmondását, számoltak közös veszélyekkel, ugyanakkor nem hagyták figyelmen kívül az ideológiai különbségeket és az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett államok társadalmi rendszerében mutatkozó el­téréseket; nemcsak a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek kereteit és szabályait határozták meg, de megnyitották az utat a megoldásra váró kérdések ésszerű rendezése és az együttműködés fejlesztése előtt, a béke és a biztonság érdekében, a népek javára. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya tehát a népek biztonságának és a nemzetközi kapcsola­tok demokratizálásának, a béke és az értekezleten részt vett államok közötti együttműködésnek az alkotmánya. Az enyhülési folyamat, melyet a szocialista országok javasoltak nyugati part­nereiknek, Nyugaton nem minden politikai erő fogadta el, csak nagy nehézségek árán tört utat magának, erősödő jeleit pedig időnként éles feszültségek és konf­rontációk szakították meg. Ezen az úton minden előrelépésre az enyhülés ellen­zőivel folyfatott éles harcban került sor. Minden kompromisszum jellegű meg­oldással kapcsolatban azonnal felmerült az árulás vagy a nemzeti érdekek kiárusí­tásának a vádja. Minden megtett lépésre az enyhülés ellenfelei ádáz ellentámadá­sokkal válaszoltak. A hetvenes években voltaképpen két párhuzamos folyamat tanúi lehettünk, melyek az egyes szakaszokban különböző erővel jelentkeztek: az egyik folyamat a'nemzetközi biztonság és együttműködés megszilárdulása, a 95

Next

/
Thumbnails
Contents