Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára

rende2ésének útján. Az idő és az események igazolták a párizsi egyezmény alá­írása pillanatában elhangzott feltételezést, miszerint az egyezmény végrehajtása nehézségekkel teli folyamat lesz, és nem lehet arra számítani, hogy az imperialista agresszió előidézte bonyolult politikai, gazdasági és társadalmi problémákat könnyen és gyorsan meg lehet oldani, mint ahogyan arra sem, hogy a konfliktus­ban érintett felek között a háború éveiben felgyülemlett bizalmatlanságon és gya­nakváson rövid idő alatt túl lehet lépni. De más is bebizonyosodott: nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok és a saigoni reakció nem mondott le a fegyveres megoldás lehetőségéről. A párizsi egyezmény egyébként előirányoz a megállapodások végrehajtásá­val kapcsolatos intézkedéseket, részben a helyi ellenőrző és megfigyelő rendszer létrehozását, amelybe bekapcsolódik a nemzetközi ellenőrző mechanizmus, a nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottság formájában. A párizsi egyezmény megkötésének pillanatától eltelt kétéves időszak legjelen­tősebb pozitív eredménye - az Egyesült Államok közvetlen fegyveres beavatkozá­sának megszűnése egész Vietnam területén. Az egyezmény 2., 3. és 5. cikkelyeinek értelmében az Egyesült Államok beszüntette a VDK bombázását, felségvizeinek, kikötőinek, révjeinek és víziútjainak elaknásítását, ártalmatlanná tette vagy meg­semmisítette a VDK felségvizein és tíz átjáróján elhelyezett aknákat, és kivonta saját, valamint szövetségesei csapatait Dél-Vietnam területéről. A legutolsó szövet­séges csapategység, a dél-koreai, 1973. március 14-én hagyta el Dél-Vietnamot. A hadifoglyok és a fogva tartott katonai, valamint az idegen polgári szemé­lyek átadása az egyezmény 8. cikkelyének „a” pontja értelmében az amerikai csa­patok kivonásával egyidejűleg megtörtént. Az egyezmény 8. cikkelyének „a” pontja értelmében a VDK átadta az Egyesült Államoknak az Észak- és Dél-Viet­nam területén foglyul ejtett összes katonai személyzetet és minden idegen polgári személyt, összesen 588 főt.10 Ezzel egyidejűleg a DIFK átadta a saigoni adminisztrációnak az 5016 főnyi hadifoglyot és őrizetbe vett katonai személyzetet. Az amerikai fél és a saigoni kormány átadott a DIFK-nek 26 508 foglyul ejtett és őrizetbe vett katonai sze­mélyt.11 Dél-Vietnamban is sok pozitív változás történt az egyezmény aláírása után. Nemzetközileg elismerték a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány szuve­rén létezésének jogát - 1974-re a DIFK a világ 38 országával lépett diplomáciai kapcsolatba13 -, mely a háború befejzése mellett, a hosszú harccal kivívott párizsi egyezmény és a nemzetközi Vietnam-konferencia nagy eredménye. Ugyanakkor Dél-Vietnamban két államalakulat létezését erősítette meg, két adminisztrációt: a DIFK-et és a saigoni kormányt. Bonyolult volt a helyzet az egyezmény Dél-Vietnam belső problémáit érintő politikai cikkelyeinek végrehajtását illetően. Mint ismeretes, a tűzszünet utánra előirányozták, hogy mindkét dél-vietnami fél a nemzeti egyetértés és megbékélés útjára lép, megtiltják saját híveiknek a másik fél provokálását, diszkriminálását, 85

Next

/
Thumbnails
Contents