Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára
gének és szuverenitásának tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. Ez a megállapodás elvi jelentőségű, hiszen nem a VDK, hanem éppen az Egyesült Államok tette kérdésessé a vietnami szocialista állam szuverenitását. A szocialista, de a burzsoá sajtó is már sokszor hangoztatta, hogy az Egyesült Államok katonai fellépése a VDK ellen, területének bombázása, felségvizeinek, kikötőinek, révjeinek és víziútjainak elaknásítása szöges ellentétben áll a nemzetközi jog egyik alapelvével: az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek a tilalmával. Ennek az alapelvnek megfelelően az Egyesült Államoknak nemcsak teljesen és végérvényesen be kell szüntetnie a VDK és a Dél-Vietnam ellen irányuló harci cselekményeit - amint ezt az egyezményben rögzítették -, hanem tartózkodnia kell minden olyan erőszakos lépéstől, amely a vietnami népet megfosztaná önrendelkezési jogának gyakorlásától, szabadságától és függetlenségétől. Megjegyzendő, hogy az „erőszak” fogalmának mai értelmezése szerint az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek a tilalma nemcsak a fegyveres erőkre vonatkozik, hanem a nyomás gyakorlásának gazdasági, politikai vagy bármilyen más formáira is. A párizsi egyezmény VIII. fejezetének 21. cikkelye rögzíti, hogy „...az Egyesült Államok hozzá fog járulni a háborús sebek begyógyításához és a háború utáni újjáépítéshez a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és egész Indokínában ...” Ismert, hogy a háborús konfliktus során az Egyesült Államok hatalmas károkat okozott Vietnam, Laosz és Kambodzsa gazdaságának, nem beszélve az óriási emberáldozatról. Most, amikor véget ért a konfliktus Vietnamban és Laosz- ban, az Egyesült Államoknak meg kell térítenie ezt a veszteséget. Az egyezményben nem a helyreállításról, hanem a „sebek begyógyításáról” van szó, tehát egy átfogóbb pénzügyi, gazdasági kötelezettségvállalásról. A párizsi egyezmény teljesítésével kapcsolatos kérdések A dél-vietnami tűzszünetről szóló rész (10. cikkely „a” pontja) szerint „.. .az egyezmény végrehajtása az egyezményt aláíró felek felelőssége... ” A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságra vonatkozó megállapodás jegyzőkönyvének első cikkelyében ugyanez áll. Az említett cikkelyek szerint tehát a párizsi egyezményt aláíró feleknek maguknak kell végrehajtaniuk, nem pedig a négyoldalú és a kétoldalú bizottságoknak, de nem is a nemzetközi Vietnam-konferencia résztvevő országainak. Ez nagy jelentőségű az Egyesült Államok vonatkozásában, amely igyekszik magáról a párizsi egyezmény szabotálásával kapcsolatos felelősséget elhárítani. A nemzetközi jog egyik legősibb elve a pacta sunt servanda, melyet ezúttal 81
