Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára

A DIFK több mint harminc országgal létesített diplomáciai kapcsolatot. Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek 1972 augusztusában George- townban megrendezett konferenciáján 64 résztvevő ismerte el a DIFK-et mint a konferencia egyenrangú résztvevőjét.

A DIFK Vietnam békés úton való egyesítését tűzte ki célul. 1969. június 8-án a dél-vietnami népküldöttek kongresszusán hívták életre a DIFK-et. E kongresz- szuson kimondták, hogy Dél-Vietnam felszabadítása után el kell érni Vietnam békés úton történő egyesítését.5

Ily módon tehát Dél-Vietnam népének politikailag és jogilag is törvényes képviselője a DIFK és mint ilyennek, joga van a nemzetközi elismeréshez.

Ugyanakkor politikai realizmust és jó szándékot tanúsítva, a DIFK képviselői előterjesztették és elérték, hogy szerepeljen a párizsi egyezményben egy olyan rész, mely tükrözi a dél-vietnami állapotokat is. Az egyezmény elismerte a két dél-vietnami ellenőrzési zóna, a két kormány, a két hadsereg és a három politikai erő létezését. (A harmadik erőbe a dél-vietnami társadalom különböző demokratikus szervezetei tartoztak: Dél-vietnami Buddhisták Szövetsége, Dél-vietnami Haladó Ifjúsági Szövetség és egyéb szervezetek.)

A párizsi egyezmény egyenrangú félnek tekinti mindkét kormányt, és kimondja, hogy megoldást kell találniok a Dél-Vietnammal kapcsolatos vitás kérdésekre, amelyeket vagy közvetlenül egymással, vagy a Nemzeti Megbékélés és Egyetértés Országos Tanácsán keresztül kell megvalósítaniuk.

Ez nyomatékosan húzza alá azt a tényt, hogy a két fél az egyezmény aláírásával, elfogadásával elismerte egymást, legalábbis az egyezmények megvalósításának határain belül.

Ezen vietnami sajátosságok figyelembevételével vizsgálandó a párizsi egyezményben foglalt megállapodás a dél-vietnami nép önrendelkezési jogáról is. Amint erre a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezmény 9. cikkelye rámutat, a dél-vietnami nép maga határozza meg Dél-Vietnam politikai jövőjét valóban szabad és demokratikus általános választásokon, és megtiltja, hogy külföldi országok bármilyen politikai irányzatot vagy személyiséget ráerőszakoljanak a dél-vietnami népre.

Az egyezmény 9. cikkelye a népek önrendelkezési elvének értelmében született, amelyet a szocialista államok és a világ haladó országai a nemzetközi jog egyik általánosan elismert elvévé tettek.

Az egyezménynek az önrendelkezési jogok gyakorlásáról szóló rendelkezése csak Dél-Vietnam lakosságára vonatkozik, és nem az egész vietnami népre, ugyanis Észak-Vietnam népe már gyakorolta e jogát. Dél-Vietnam népét viszont az amerikai agresszió és az Amerika-barát saigoni kormányzat jelenléte megfosztotta ettől a jogától. Az a rendelkezés, miszerint Dél-Vietnamnak egyesülnie kell az ország északi részével, semmilyen esetben sem jelentheti a vietnami nép önrendelkezési jogának korlátozását, és teljes mértékben összhangban áll az érvényben lévő nemzetközi jog elveivel.

79