Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára
volna a dél-vietnami nép számára önrendelkezési jogának érvényesítéséhez, és azt jelentette volna, hogy az Egyesült Államok lemond dél-vietnami neokolonialista terveinek megvalósításáról. Az egyezmény 9. cikkelye kimondja, hogy „...a dél-vietnami nép maga határozza meg Dél-Vietnam politikai jövőjét, nemzetközi felügyelet mellett tartandó, valóban szabad és demokratikus általános választások útján...” Dél-Vietnamról szólva az egyezmény mindig a „két vietnami felet” említi: a DIFK-et és a saigoni adminisztrációt. Az egyezmény kizár mindennemű, bármelyik felet érintő diszkriminációt. Az egyenlőség elve alapján tárgyalja a dokumentum a „mindkét fél által ellenőrzött” körzetek kérdését is. A két dél-vietnami fél között felmerülő minden vitás ügyet kizárólag tárgyalások útján kell rendezniük, fegyveres összeütközés elkerülésével (10. cikkely). A nemzeti megbékélés és egyetértés megteremtésére a felek létrehoznak egy szervet, a Nemzeti Megbékélés és Egyetértés Országos Tanácsát, amelynek feladata a szabad és demokratikus választások megszervezése. A Nemzeti Megbékélés és Egyetértés Országos Tanácsa dönti el azoknak a helyi választásoknak az eljárásait és módozatait is, amelyekben a két dél-vietnami fél megállapodik. A tanács ösztönzi mindkét dél-vietnami felet a megállapodás megvalósítására, biztosítja a nép demokratikus szabadságjogait. Az egyezmény a valós dél-vietnami helyzetet tükrözte, vagyis két adminisztráció, két hadsereg, két ellenőrzési zóna létezését: a DIFK-ét és a Vietnami Köztársaság kormányáét. Nyilvánvaló a kompromisszum, mely annak ellenére született meg, hogy a két fél kölcsönösen de jure nem ismerte el egymást. A vietnami hazafiak hangsúlyozták, hogy a több mint 30 ország által elismert DIFK a délvietnami nép egyetlen törvényes képviselője. Az egyezmény harmadik fejezete 8. cikkelyének értelmében az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak Dél-Vietnamból való visszavonásával egyidejűleg kell végrehajtani a fogságba esett katonai és polgári személyek szabadon bocsátását, illetve kölcsönös kicserélését. Az egyezmény egyértelműen utal arra is, hogy szabadon kell bocsátani minden politikai foglyot, akiket a saigoni kormány letartózatott és börtönbe vetett. Az egyezmény néhány cikkelye (16. —18.) és a csatolt jegyzőkönyv részletesen előírja a közös katonai bizottságok létrehozását és tevékenységét. A négyes és a kettős katonai bizottságok közös tevékenységük során biztosítják az egyezmény végrehajtását. A katonai bizottságoknak a két fél közötti kommunikációs csatornának kell lenniük. Feladatuk: tervek készítése a tűzszünetről szóló egyezmény megállapodásainak a betartásáról, az Egyesült Államok és szövetségesei dél-vietnami csapatkivonásainak koordinálása és ellenőrzése, az amerikai katonai bázisok leszerelése, a vietnami polgári személyek börtönből való szabadon bocsátásáról, a két dél-vietnami fél fegyveres erőinek csökkentéséről szóló rendelkezések végrehajtásának figyelemmel kísérése. 77
