Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára
Vietnam függetlenségének, szuverenitásának, egységének és területi sérthetetlenségének elismerése A vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezményen kívül Párizsban még négy jegyzőkönyvet is aláírtak: a dél-vietnami tűzszünetről, a közös katonai bizottságokról, az elfogott katonai és idegen polgári személyek, valamint az elfogott és fogva tartott vietnami polgári személyek szabadon bocsátásáról, egy nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság létrehozásáról, továbbá a VDK felségvizein, kikötőiben, révjeiben és víziútjain elhelyezett aknák eltávolításáról, tartós hatástalanításáról és megsemmisítéséről. A vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezményt, továbbá a csatolt jegyzőkönyveket aláírta minden, a párizsi tárgyalásokon részt vevő fél, a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok, a Vietnami Köztársaság, s tudomásul vették és szavatolták a nemzetközi Vietnam-konferencia résztvevői. Az egyezmény és a jegyzőkönyvek, a nemzetközi konferencia okmányai egymástól elválaszthatatlanok, egységes egészet képeznek, amelyek meghatározták a résztvevő felek jogait és kötelességeit. E dokumentumok arra voltak hivatottak, hogy garantálják a háború befejezését és a béke helyreállítását Vietnamban, a vietnami nép alapvető jogainak tiszteletben tartása mellett. E dokumentumok nemcsak katonai, hanem igen sok politikai kérdést is szabályoztak. Az egyezmény első, egyetlen cikkelyből álló fejezete tartalmazza politikai szempontból a legfontosabb megállapítást, nevezetesen, hogy „az Egyesült Államok és minden más ország tiszteletben tartja Vietnamnak az 1954. évi genfi Vietnam Egyezményekben elismert függetlenségét, szuverenitását, egységét és területi épségét.”1 A többi cikkely lényegében konkredzálja, illetve kiegészíti e fejezet megállapításait. A párizsi tárgyalásokon az Egyesült Államok és a VDK képviselői mellett részt vettek a DIFK és a Vietnami Köztársaság (saigoni rendszer) képviselői is. Az egyezmény 14. cikkelye kimondja, hogy Dél-Vietnam „.. .hajlandó lesz arra, hogy kapcsolatot létesítsen minden országgal, tekintet nélkül azok politikai és társadalmi rendszerére, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása alapján...” Ily módon Dél-Vietnam a párizsi egyezményekben a nemzetközi jog szempontjából mint önálló fél jelenik meg. Ám ezt a jogi személyt néhány sajátos vonás jellemzi. A VDK és a DIFK vezetői állandóan hangsúlyozták, hogy Vietnam egy, Vietnam népe egységes. A Vietnami Demokraükus Köztársaságot 1945. szeptember 2-án kiáltották ki mint egységes, egyedüli vietnami államot.2 Franciaország a VDK megalakulásának és fennállásának első éveiben ezt az államközi tárgyalásokon és egyezményekben el is ismerte. Vietnam egységének és területi integritásának elvét az 1954-es genfi egyezményekben elfogadták. A záróokmány 6. szakasza kiemelte, hogy Vietnamban a 75
