Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Szántó Borisz: A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása
A technológiai rés külpolitikai jelentősége Az egyre szélesedő természettudományi kutatás megalapozza a tudományos-technikai fejlődés gyorsuló ütemét. Hatványszerűen nő a találmányok száma, bővül a termékskála. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kivételével ma már egyetlen ország sem képes a számára szükséges teljes termékskála önálló előállítására. E két ország nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja akár a legkisebb természettudományi felismerést is. Mindketten gyakorlatilag a tudományos ismeretszerzés teljes frontján folytatnak kutatásokat, ami interdiszciplinárissá és nagymértékben komplexszé teszik a K-j-F-et. Egyikük sem képes azonban a technológiai front teljes szélességében tartós előnyre szert tenni. Ezért olyan kulcs- fontosságú tudomány- és iparágakra kénytelenek összpontosítani erőfeszítéseiket, amelyektől a legnagyobb technológiai, gazdasági és politikai előnyöket várják. Lenin a kapitalizmus feltétlen törvényének nevezte az egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődést,9 melynek objektív alapja a nemzetközi munkamegosztás. Az átfogható termékskála leszűkülésével, a szelektív iparfejlesztés objektív szükségességével éleződik a konkurrenciaharc a tőkés országok között. Ezek az országok arra törekszenek, hogy az általuk kiválasztott kulcsiparágakban technológiai előnyre, sőt monopóliumra tegyenek szert, olyan technológiai résre, amit a lemaradt partner nem tud egyhamar áthidalni. Helmut Schmidt ezt úgy fogalmazta meg, hogy az iparnak olyan termékeket kell gyártania, amelyeket mások nem képesek piacra dobni, és io évig nem is lesznek képesek gyártani. Ez azt jelenti, hogy új technológia és új piacok megszerzésére kell törekednie. Előtérbe került a gyorsított innováció követelménye. A tudományos-műszaki hatóerők az országok politikájában mintha leváltak volna a gazdasági szféráról (bár kölcsönös összefüggésük megmaradt). A tudományos-műszaki tényezők közül azok váltak viszont ki, amelyek meghatározzák a technológiai rés szélességét. Az egyenlőtlen fejlődés egyre inkább olyan tudományigényes iparágakra vonatkozik, amelyek a „lokomotív” szerepét hivatottak játszani a gazdaság egészének szempontjából. Manapság ilyenek az integrált áramkörök, mikroprocesszorok, automatizálási eszközök, folyamatirányítási rendszerek, univerzális információs rendszerek, mikroszámítógépek, turboreaktív hajtóművek, műszerek, mesterséges gyémántok, monokristályok, de ilyenek a legújabb energiahordozók, vegyipari termékek, víz- és levegőtisztító berendezések, a lézertechnika és a mélytengeri bányászatot lehetővé tevő technika. Az egyenlőtlen fejlődés technológiai szférába való eltolódása - más tényezőkkel együtt - minőségi változásokat hozott a tőkés újratermelés mechanizmusában: növekszik az állam beavatkozása a gazdasági életbe, s a hetvenes évek eleje óta önálló formában jelenik meg az állami tudományos-technikai politika. Az erőviszonyok megváltozásához vezető technológiai és gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a tőkés világban a piacok újrafelosztásához vezet. Az erő szerinti piacfelosztásról szóló lenini tézis ma is érvényes. A konkurrenciaharc 57
