Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Réti Ervin: A Reagan-terv az Egyesült Államok közel-kelet politikájában
szanak. Az amerikai térnyerés a Közel-Keleten - belső ellentmondásai, bizonytalanságai és kockázatai ellenére - tény, amitől nem lehet eltekinteni. A térség fejlődése sok tekintetben „atipikus” vonásokat mutat:-Kétségkívül ellentétben áll ugyanis a fejlődő világ általános irányzataival. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika különböző övezeteit hullámzás és nagyfokú változékonyság jellemzi, a fejlődés nem egyenes vonalú. (Az imperializmus képes kihasználni a gazdasági függőséget s egyes országok nehéz gazdasági helyzetét - az árnyaltabb és áttételesebb módszerek mellett azonban nyíltan erőszakos destabili- zálási kísérleteknek is tanúi lehetünk, helyi háborúk kirobbantásától véres államcsínyek szervezéséig.) Mindezek ellenére a hetvenes évtizedben lezajlott Afrikában a portugál, az utolsó klasszikus gyarmatbirodalom felszámolása. A kontinensen tizenegy ország vallja már magáénak a szocialista orientációt, Angola és Etiópia esetében a szocialista országok első ízben nyújtottak komplex gazdasági-poli- tikai-katonai segítséget a törvényes kormányok kérése alapján. Ázsiában véget ért az indokínai háború, megalakult az egységes Vietnami Szocialista Köztársaság, a szocializmus építésének feladataival birkózik Laosz s a tragikus kitérő után Kambodzsa is. Afganisztánban folyamatban van a haladó rendszer konszolidálása ; India, immár az el nem kötelezett mozgalom soros elnökeként is, tevékenyebb szerepet vállal az ázsiai béke és biztonság érdekében; s ha Irán jelenére súlyos ellentmondások nyomják is rá bélyegüket, ezek sem kisebbíthetik a történelmi fordulat jelentőségét, hogy az Egyesült Államok elvesztette legszilárdabbnak vélt közép-keleti szövetségesét. Latin-Amerikában a nicaraguai forradalom győzelme jelentett új mérföldkövet. Ezzel szemben a Közel-Keleten a térség antiimperia- lista, haladó erői alapjában véve visszavonulásra kényszerültek.- A Közel-Keleten a hetvenes évek kezdetétől kibontakozó folyamatok nyilvánvaló ellentétben állnak a megelőző másfél évtizedben végbement fejlődéssel. Az ötvenes évek derekától kezdve ugyanis ez volt az a világpolitikai régió, ahol a szocialista közösség a legtöbb szövetségessel és jóindulatú támogatóval számolhatott, s ahol az imperialista erők szemmel láthatóan a legjobban elszigetelődtek.- Az amerikai befolyás megerősödése a Közel-Keleten a vártnál tartósabbnak és kiterjedtebbnek bizonyult, s az eddigiekben kiállt néhány kritikus, szakítópróbának tekinthető válságos időszakot is. Az amerikai befolyás fokozódásának előnye és hátránya ugyanazon talajról sarjad: miként képes az Egyesült Államok egyszerre gyarapítani a szálakat Izraellel, illetve az arab világgal, vagy legalábbis annak a centrumtól jobbra elhelyezkedő országaival. Az Egyesült Államok potenciális helyi szövetségeseinek érdekei sok tekintetben objektíve ütköznek egymással. Ezért az Egyesült Államok állásfoglalásainak mindennapos dilemmája, hogy egyrészt nem áll érdekében a válság tartós és igazságos rendezése, nyugvópontra juttatása, mert ezzel saját szerepét csökkentené az új körülmények között, másrészt viszont nem lehet igazán érdeke olyan kiélezett konfliktushelyzetek létrejötte sem, amelyekben elkerülhetetlennek látszik a választás kényszere Iz96
