Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
megszüntesse a kizsákmányolást, és lehetőségeinek megfelelően demokratikus társadalmi rendet hívjon életre.2 Az áprilisi forradalom előestéjén Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb állama volt. Az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem terén - az ENSZ kimutatásai szerint - 162 dollárral a 129 fejlődő ország rangsorában a 108. helyet foglalta el. A lakosság 8 5 százaléka földműves volt, a nemzeti terméknek több mint 55 százalékát a mezőgazdaság állította elő. Az ipar részaránya 19, a gyáriparé nem egészen 9, a földolgozóipar hányada pedig mindössze 3,3 százalék volt. A lakosság 94 százaléka írástudatlan. (A muzulmán társadalmi hagyományoknak megfelelően a férfiak 90, a nők 98 százaléka nem ismerte a betűvetés fortélyát. ..) Oktatási-kulturális kiadásait tekintve Afganisztán a világranglista 127. helyén állt. A születéskor várható élettartam 40 év volt, a csecsemőhalandóság 17 százalék.3 A 15 milliósra becsült lakosság túlnyomó részének életét a szegénység és az éhezés, a kizsákmányoltság és a feudális kötöttségek határozták meg. A célok elérését tovább nehezítette a forradalom ellen folytatott „hadüzenet nélküli háború”. Az afgán rendszer belső és külső osztályellenségei 1979 februárját, az iráni sah rendszerének megdöntését követően fokozott támogatást kaptak mindenekelőtt az Egyesült Államoktól, néhány konzervatív közel-keleti államtól, sőt a Kínai Népköztársaságtól is, hogy pakisztáni, iráni, illetve hazai bázisaikról kiindulva szabotázsakciókkal zavarják a forradalmi kibontakozást. Az áldozatok száma az évek során elérte a több tízezres nagyságrendet.4 Hidakat robbantottak föl, az iskolák felét, a kórházak több mint 50, a szállítási útvonalak 75, a teherautópark 14 százalékát tették tönkre, s számos víz- és hőerőművet romboltak le az ellen- forradalmi kommandók.5 ( A Novoje Vremja c. szovjet külpolitikai hetilap abszolút számokat tett közzé: 1 814 iskola, 31 kórház, illetve egészségügyi segélyhely, több mint 800 teherautó és 14 ezer km út semmisült meg a szabotázsakciók következtében. Kabuli statisztikai kimutatások szerint a kár összege 24 és 35 milliárd afgáni között mozog [1 US dollár = 5 5 afgáni], vagyis akkora értéket pusztítottak el, amely a forradalmat megelőző két évtized összes beruházásának mintegy a felével azonos!6) Alapelvek Az ANDP már első dokumentumaiban leszögezte, hogy „a párt az afgán nép nevében és érdekei védelmében ragadta magához a hatalmat, s az a célja, hogy szeretett hazánk minden téren fejlődjön, és fölépítsük a kizsákmányolástól mentes társadalmat”.7 Két héttel a forradalom győzelme után Nur Muhammad Taraki, a párt akkori főtitkára és a legfőbb államhatalmi szerv, a Forradalmi Tanács és a kormány elnöke, rádióbeszédben ismertette „ ... az Afgán Demokratikus Köztársaság kormá80
