Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
BEDE RITA Afrikai egység - illúziók nélkül Az „Afrika az afrikaiaké” jelszó és a földrész lakosai összefogásának eszméje kezdettől fogva összefűzte azokat, akik elkötelezték magukat e célok eléréséért. A megvalósításon azonban mást értett Sylwester Williams, mást a „pánafrikanizmus atyjaként” ismert W. E. B. du Bois, aki Marxus Garvey szélsőséges fajelméletre épülő „messianisztikus” pánafrikanizmusával szemben jól látta, hogy az afrikaiak faji elnyomása mellett a politikai és gazdasági elnyomás játszik fontos szerepet, s a bőrszín választóvonalán túlmutatva, felhívta a figyelmet: „megtagadják a Föld népessége nagyobbik felétől a képességeinek megfelelő, a modern civilizáció lehetőségei és előjogai adta élethez való jogot.”1 A gazdasági és a politikai eman- cipálódás fontos feltételeként hirdette meg J. Price-Marx, Alain Locke, majd a negritude mozgalom az afrikai civilizáció „újrafelfedezését”. E nézetek minden ellentmondásuk ellenére szellemi kovászai voltak az afrikai egységmozgalomnak, az afrikai identitáskeresésnek.2 A pánafrikanizmus mozgalmának ún. kongresszis- ta vonulata a két világháború között összefogta, s vitáival továbbfejlesztette azt a mozgalmat, amely óvatosan, a polgári liberalizmus keretein belül maradva ugyan, de harcolt a faji megkülönböztetés ellen, s hirdette az afrikaiak szülőföldjükhöz való jogát.3 E folyamat az 1954-ben Manchesterben megtartott V. pánafrikai kongresszuson érte el tetőpontját, mintegy választóvonalat húzva a pánafrikanizmus korábbi hagyományai és új törekvései között. A jobbára Afrikán kívül szervezett mozgalom progresszív örökségül hagyta: „Nem akarunk más utat, mint a békéét és a haladásét.”4 A mozgalom 1945-1963 közötti fejlődését új ellentmondások és új törekvések jellemezték. A kontinens antikolonialista és antiimperialista összefogása a második világháború utáni új nemzetközi erőviszonyokba beágyazottan ment végbe. Sikerre csak akkor számíthatott, ha az afrikaiak a részérdekeken felülemelkedve, összafrikai egységet tudnak kialakítani politikai függetlenségük kivívásáért. A pánafrikai mozgalmat ekkor már Afrikában afrikaiak vezették. Megszűnt annak a 63
