Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Kiss J. László: A katonai erők összehasonlításának néhány módszertani nehézsége
reállításának a követelésével leplezik. A Reagan-kormány szerint a hetvenes évek nukleáris paritáson alapuló enyhüléspolitikája az amerikai pozíciók meggyengüléséhez, illetve elvesztéséhez vezetett, így a fölényként értelmezett paritás vált kül- és biztonságpolitikai programjává. * A különböző erő-összehasonlítási kritériumok közel sem teljes számbavétele több tanulsággal szolgálhat: i. A számszerű összehasonlítások esetében elkerülhetetlenül sok tényező figyelmen kívül marad, mivel azok a stratégiai realitásnak vagy a tényleges katonai erőviszonyoknak csupán egy metszetét mutatják. 2. A rendkívül komplex fegyverkezési valóság leképezéséhez figyelembe vehető változók és kritériumok túlságosan sokfélék, alkalmasint a strukturális és dok- trinális meghatározottságuk miatt összeegyeztethetetlenek. A katonai potenciálokat teljesnek venni, vagy azokról végleges objektív ítéletet nem lehet alkotni, így a katonai erők összehasonlítása esetében a komplexitás tudatos csökkentéséről s a hadászati, taktikai, politikai opcióknak a megállapításáról van szó.20 Nem az egyes fegyverek száma és minősége lényeges, hanem az összefüggésükben, kapcsolatukban létrejövő összhatásuk. A katonai potenciálok összehasonlításának meg kell magyarázniuk, vajon a fegyverrendszerek kölcsönhatásaikban a jelenlegi és a lehetséges politikai-katonai opciók szintjén kiegyenlítik-e egymást. 3. Ebből következően a rendelkezésre álló adatok, kritériumok és premisszák alapján a forgatókönyv-elemzésekben elkerülhetetlen a módszeres és aprólékos vizsgálat. Noha a forgatókönyv-elemzések csupán a katonai erőviszonyok egy-egy metszetének a leképezésére korlátozódnak, mégis lehetővé teszik, hogy a megismerést lépésről lépésre felépítve, választ adjanak azokra a kérdésekre, melyek a meglévő vagy tervezett katonai potenciál specifikus képességeinek és opcióinak egyenértékűségére vonatkoznak. Ily módon lehetőség nyílik olyan kérdések megítélésére és eldöntésére, mint a „pótfegyverkezés” szükségessége és sürgőssége, a nukleáris potenciálok korszerűsítésének szükségszerű fegyvertechnikai és biztonságpolitikai kihatásai stb. 4. A katonai erők az erőviszonyoknak csupán egy részét alkotják: a katonai tényező más erőviszony-tényezőkkel kölcsönhatásban van. Az a politika, mely csak a katonai tényezőkkel foglalkozik, nem érhet el sokat. A leszerelés, illetve a fegyverzet-ellenőrzés az általános stabilitásra irányuló enyhüléspoiitika szerves része. A veszély mindig abban rejlik, ha a fegyverkezés politikai környezete figyelmen kívül marad. Ezért a technokrata egyensúlyfelfogást repolitizálni kell, különben az „egyensúly” újabb és újabb meghatározására támasztott igény elkerülhetetlenül a fegyverkezési verseny reeszkalációjához, s ezzel politikai válsághoz vezet.21 5. Végül a katonai erő-összehasonlítás nehézségeit az általános bizalom növekedése mellett jelentős mértékben csökkenthetnék a közös kelet-nyugati intézmények és tudományos projektumok, amelyek rendszeresen számot adhatnának a közös értékelések és alternatív vizsgálatok eredményeiről. Nem kétséges, hogy a közös kutatások hatókörét a katonai titok-
