Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - Ágh Attila: A nyolcvanas évtized "globális kihívásai" és a nemzetközi viszonyok elmélete
ségességét. Ezek közül a legismertebb az úgynevezett Brandt-jelentés, amely bolygónk közös, „globális belügyeinek” rendezését sürgette.20 Bár a globális világ- rendszer a különböző aspektusaiban igen eltérően és az egyenlőtlen fejlődés keretei között fejlődik, a hetvenes évek konfliktusaiban megfigyelhető volt a világpolitika globalizációja is, nemkülönben a katonai konfrontációé. A katonai szembenállás is totálissá változott, s a föld minden pontja, sőt mindinkább a világűr is sajátos stratégiai értéket nyert, ami alapvetően befolyásolta az adott térség globális politikai helyzetét és belső társadalmi-gazdasági fejlődését. A „globális kihívásra” adott jellegzetes válaszok egyike a hetvenes évektől kezdődően felerősödő re- gionalizálódás is, amelynek tempója azonban lényegesen lemarad a globális folyamatok felgyorsulása mögött. A globalizáció folyamata felveti azt a problémát, hogy létezik-e globális fejlődés, és melyek a kritériumai, van-e globális válság kibontakozóban, és hogyan értelmezhető a globális felelősség, s végül kimutatható-e egy globális közösség mint az emberiséget közös érdekei alapján összeszövő érdekszövetség. Az igenlő válaszok a világ minden országában sokasodtak, s a kapitalista és a szocialista „világrendszerek” békés egymás mellett élése és a világméretű osztályharc viszonya volt az a fogalmi keret, amelyben a szocialista országok ideológiája reagált az új fejleményekre, a globális kihívásra. A globalizációt helytelen lenne pusztán veszélyként, tehát csak a negatív oldaláról felfogni, hiszen ez a világtörténelemnek egy új, magasabb fejlettségű szakasza, amely éppen ezért újfajta ellentmondásokkal terhelt. De az is kétségtelen, hogy a globalizáció a világpolitika mindennapjaiban mindenekelőtt a helyi konfliktusok világméretűvé növekedéseként jelentkezik. Ezért erősödnek fel a nemzetközi viszonyok elméletében a konfliktuskutatás, a békekutatás, a válságmenedzselés irányzatai, ahogy a világ- politika szervezetében is az érdekegyeztetés és érdekösszegezés, vagyis az értelmes kompromisszumkeresés mechanizmusai.21 Amikor azonban a válságjelenségek ellenére mégis elsősorban a folyamat pozitív oldalát hangsúlyozzuk, nem szabad elfeledkeznünk a globalizáció óriási vívmányairól a termelőerők fejlesztésében és egyáltalában a gazdaság fejlődésében, ahogy nem szabad a „globális erkölcs” (Brandt) folyamatát és fogalmát sem lebecsülnünk. A világkultúra dimenzióiban újult erővel merült fel a hetvenes években a „globális megértés” fogalma, mint a nemzetközi kommunikáció tartalmi-kulturális oldala, s egyben védekezés is a formai-technikai oldal globalizációja révén a „kulturális imperializmus” újabb hulláma ellen (a kulturális szuverenitás kérdései).22 Amint most röviden érintjük az új információs világrend kérdéseit, tulajdonképpen előkészítjük egy újabb fő tendencia leírását, amelyre utalásszerűén még szeretnénk kitérni. A nemzetközi viszonyok fej lődésének fő tendenciáj a: 3. a\ interdependent és integráció. Mindkét folyamat a világrendszer belső szervezettségét, kohézióját érinti, de - ahogy Streeten rámutatott - jellegük lényegesen különböző. A nemzetközi integráció mechanizmusai alulról indulnak el, és a különböző - nemzeten belüli, nemzeti és nemzetek feletti - szintű szervezetek egybeépülését és össze-
