Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Kiss J. László: A katonai erők összehasonlításának néhány módszertani nehézsége
ahhoz, hogy - a megsemmisítő első csapásmérés után - ne kelljen többé az elviselhetetlen ellencsapástól félnie. A nukleáris hadászati fegyverek terén az egyensúly addig áll fenn, amíg egyik fél sem éri el azt az ellencsapási képességet, amelynek következtében az elrettentési fegyverek a tényleges háború fegyvereivé válnak. Az egyensúly nem akkor ingatag, ha az egyik félnek egyik vagy másik fegyverből több van, hanem abban az esetben, ha az egyik képes megsemmisítő első csapást mérni ellenfelére. Az ilyen értelemben felfogott katonai egyensúly tehát nem zárja ki, hogy a katonai egyensúlyon belül egyensúlytalanságok legyenek az egyes részterületeken. Valójában az „egyensúly” a fegyverkezési, korszerűsítési folyamatok különböző strukturális követelményei, azok dinamikus jellege és fáziseltolódásai, valamint a katonaföldrajzi diszparitások miatt, globális és regionális szinten egyidejűleg és egzakt módon úgyszólván sohasem határozható meg.11 A földrajzi diszparitások jelentőségét sem lehet szem elől téveszteni. A minőségileg új fegyver- rendszerek beállítása vagy a különféle megállapodások eredményei a regionális és globális összefüggések viszonyát, a katonaföldrajzi adottságokból származó előnyöket vagy hátrányokat átértékelhetik vagy legalábbis relativizálhatják. A katonai erők összevetésekor a katonaföldrajzi tényezők igen lényegesek. A VSZ- nek a hagyományos fegyverzetek terén fennálló fölénye - az NSZK kormányának már említett „fehér könyvében” - részben abból is származik, hogy míg a Szovjetunió nyugati katonai körzeteiben állomásozó hadosztályokat maradéktalanul számításba vették, addig a hasonló francia erőket figyelmen kívül hagyták. Ha az összehasonlítás földrajzi metszetét Nyugat felé kiterjesztik, tehát a francia erőket beszámítják, de a Szovjetunió nyugati részén állomásozó hadosztályokat nem, úgy a VSZ konvencionális fölénye relativizálódik.12 További szempont, hogy földrajzi helyzete következtében a Szovjetunió egyfelől potenciálisan viszonylag még mindig hátrányban van az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikai stratégia az ország földrajzi adottságai alapján technikailag mindig képes volt kihasználni a tengeri hatalmából származó előnyöket. A szovjet interkontinentális hadászati fegyverek döntő többsége a szárazföldön állomásozik, ezzel szemben az amerikai arzenál kétharmad része a tengeren. A Szovjetunió európai fölényét az is viszonylagossá teszi, ha az összehasonlítás egydimenziós, s csupán a regionális, európai erőviszonyokat veszi alapul. A Szovjetuniónak valójában három irányból kell szembenéznie közveden katonai fenyegetéssel. Ezenfelül a Szovjetunió sok olyan oszággal, szövetséggel vagy csoportosulással van körülvéve, amelyek mögött közvetve-közvetlenül az Egyesült Államok áll. Az Egyesült Államok az új és a régi feltartóztatási politika keretében csaknem száz országgal kötött kétoldalú megállapodást, melyhez olyan katonai záradék csatlakozik, amely biztosítja a katonai segélynyújtás lehetőségét, az átrepülési jogot, a támaszpontok bérbeadását s a logisztikai támogatást. Az Egyesült Államok atlanti és csendes-óceáni hatalom, sőt tengeri erői az Indiai-óceánon és másutt is jelen vannak. A NATO ennek a világméretű hálózatnak csupán egy 46