Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
SZENTESI GYÖRGY A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése Az utóbbi években különösen veszélyes irányzatokat figyelhetünk meg az Egyesült Államoknak mind az újabb hadászati fegyverek kialakítására irányuló törekvéseiben, mind pedig a szovjetamerikai hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokon tanúsított magatartásában. A hadászati fegyverek fejlesztésének története kellőképpen igazolja, hogy az új fegyverfajták létrehozásában, illetve bizonyos minőségi fejlesztésekben mindig az Egyesült Államok volt a kezdeményező. A számos példából elegendő megemlíteni az elmúlt két évtized hadászati fegyverfejlesztésének három legfontosabb haditechnikai eredményét: a tengeralattjárók fedélzetéről indítható ballisztikus rakétákat, a több, külön-külön célra irányítható töltetet tartalmazó rakétafejrészeket és a nagy hatótávolságú robotrepülőgépeket; mindhárom kifejlesztését az Egyesült Államok kezdeményezte, évekkel megelőzve a Szovjetuniót. Az elmúlt években megfigyelhető amerikai hadászati fegyverfejlesztési törekvésekben tehát nem is a kezdeményező szerep további fennmaradása az újdonság, hanem az amerikai hadászati fegyverkezés intenzitásának soha nem látott fokozása, az új fegyverek minőségi mutatóinak az indokoltnál is jelentősebb mértékű javulása, a hadászati fegyverkezésnek bizonyos tekintetben új területekre — a világűrbe — való kiterjesztése. Ezeket a fegyverfejlesztési törekvéseket mintegy kiegészíti a szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások hosszú ideig való szüneteltetése, majd a tárgyalások megkezdését követően a Szovjetunió számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan, egyoldalú amerikai előnyszerzést célzó javaslatok beterjesztése. Ha a hadászati fegyverfejlesztésben és a fegyverzetkorlátozásban az utóbbi években tanúsított amerikai magatartás indokát keressük, akkor megállapíthatjuk, hogy annak oka semmiképpen sem lehetett a Szovjetunió hadászati fegyvereiben bekövetkezett módosulás vagy az e téren esetleg megfigyelhető szovjet fegyverfejlesztési tendencia. Állításunk bizonyítékául tekintsük kiindulópontnak a SALT-II. szerződés 1979. júniusi aláírásakor tett szovjet nyilatkozatot1 a szovjet hadászati támadófegyverek mennyiségi adatairól. Ezek szerint a Szovjetunió a SALT-II. aláírásakor a szerződés hatálya alá eső hadászati támadófegyverekből a következő mennyiségekkel rendelkezett Szárazföldi telepítésű interkontinentális, ballisztikus rakéták indítóberendezése 1398 db Ebből: több töltetű rakéta indítására alkalmas 608 db Tengeralattjárók fedélzetén telepített ballisztikus rakéták indítóberendezése 950 db Ebből: több töltetű rakéta indítására alkalmas 144 db Nehézbombázó repülőgépek 156 db in
