Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Kende István: A háború mint "a politika folytatása" a nukleáris korban
felkészülésre. Ezen a fegyverek nukleáris volta csak annyiban változtat, hogy az egyik fél nukleáris felkészülése szükségszerűen magával hozza, hogy a másik fél is nukleáris felkészülésre kényszerül, feltéve, ha erre a tudományos, technikai, gazdasági kapacitása lehetőséget nyújt. Csak mellékesen jegyezzük meg - bár kiemelkedően fontos, hogy a nukleáris és egyéb fegyverek között egyre erőteljesebben mosódik el a határ. Ismeretes, hogy a hadi arzenálok olyan nem nukleáris tömegirtó fegyverek egész sorával rendelkeznek (vagy legalábbis elméletileg képesek rendelkezni), amelyek pusztító ereje vetekszik legalábbis egyes taktikainak nevezett nukleáris fegyverekével. A nukleáris fegyverek léte egyesek szerint azért is érvényteleníti a háború politikumának tézisét, mert a nukleáris háború véletlenül is kitörhet. A véletlen persze nem függetleníthető az objektív valóságtól és szükségszerűségtől. Korántsem véletlen például, hogy egy „véletlen” nukleáris háború lehetősége csak ma forog fenn, és nem forgott fenn évtizedekkel korábban. A nukleáris felkészültség tudatos emberi cselekvés következménye, mégpedig aligha vitás, hogy politikai elhatározások eredményeként. Igaz, megkockáztatható az az állítás, hogiy egy ilyen „véletlen” gombnyomásért katonai személy(ek) lenne (lennének) felelősek, mivel a gombokon katonai kéz nyugszik. Ez azonban egyrészt mit sem változtat azon a tényen, hogy a nukleáris felkészülés fokára, a „gombnyomásos” háború szintjére jutás politikai elhatározás következménye. Még egy véletlenül kitört háború esetén sem a véletlen határozza meg, hogy e háborúban kik állnának egymással szemben. Nyilván még a véletlen háború első - véletlen - lövése is abban az irányban esne, amelyre politikai elhatározások következményeként a fegyvereket eleve becélozták; a véletlenben tehát e szempontból is eleve benne foglaltatik a tudatos politikai elem. Nem is szólva a „második” lövésről, ami még műszaki véletlen (zárlat stb.) fennforgása esetén is már válasz, tudatos politikai elhatározás következménye lenne, felváltaná a „politika- mentes” első „véletlent”. Mások szerint a nukleáris háborúk okozta pusztítás az egész emberiség elpusztulását jelentené, s a háború ezért szűnt meg napjainkban a politika folytatása lenni. A hirosimai atombomba megjelenése új korszakot nyitott, s új korszaknak valóban lehetnek új törvényei is. Azt, hogy a hirosimai bomba ledobása politikai elhatározás kérdése volt, nem vitatja senki, még ha hasznosságát és célszerűségét számos tudós már a bomba ledobása előtt vitatta is, sőt tiltakozott ellene. A mennyiségi változás egy adott fokon minőségibe csap át, sokkal többé válik, mint lineáris értéke a matematikai logika szerint lenne. Igaz ez a nukleáris háborúra is. Kirobbanása magával hozhatja magának az emberiségnek a teljes pusztulását, gazdasági válság, környezet- rombolás, irracionalitás által amúgy is pusztított világunk teljes megszűnését. Ez valóban „minőségi” változás, s ettől a foktól, az emberiség megszűnésétől kezdve, nincs többé politika, de nincs is, aki háborúval vagy háború nélkül folytassa azt. A politika par excellence emberi, sőt társadalmi tevékenységi szféra; addig létezik, amíg az emberi társadalom. De ha annak idején, mint már tanácskoztak róla, mégis bevetik az atombombát - a harmadikat - a koreai háborúban, a Yalu folyón túlra, vagy Vietnamban, a Dien Bien Phu-i összeomlás megakadályozására, s ez világháborút indít el, a bomba bevetése és maga a világra szóló háború nem kevésbé politikai tett lett volna, mint ha ugyanezt később teszik, amikor az atombomba helyét már több robbanófejes hidrogén- vagy akár neutronbomba váltja fel. Az esztelen vagy a felelőtlen politika is politika! A következményeiben nem vagy rosszul végiggondolt politika is az! Még ha ennek a felelőtlen vagy esztelen politikai elhatározásnak a következtében vívott nukleáris háború természetesen más körülmények közt, más módszerekkel folyna is, mint bármely más eddigi háború. Ismeretesek az elméletek a nukleáris háborúban kivívott győzelemről, a korlátozott nukleáris háborúról (amin tervezői főként az európai kontinensre „korlátozott” és az amerikait megkímélő háborút értenek). Azt akarják ezzel elhitetni, hogy a nukleáris háború „vivható”; hogy „eredményes” is lehet, azaz bizonyos célt elérhet, legfeljebb „más” vallja kárát. Hogy egy ilyen háború megsemmisíti az „ellenséget”, s utána béke lesz (mármint annak, aki kívül reked rajta), ha folytatódását, világméretűvé válását vagy a korlátozás, vagy a gyors „győzelem” meggátolná. Ennek az elméletnek a terjesztése maga is politikai tevékenység, de nem annak szolgálatában, hogy elkerüljék a politikának atom-világháború útján való folytatását, ioz
