Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Sztanyik B. László: A nukleáris háború következményei

feltételezésekből kiindulva - 105 és 165 millió közé teszik. A polgári védelem erőinek és eszközeinek időben történő mozgósításával az áldozatok száma legfeljebb 20-50 millióval csökkenthető.

A sérültek felkutatását, mentését és elsősegélyben részesítését szinte leküzdhetetlen nehézségekkel szemben kellene megoldani. Mindenfelé tűzvésszel, a vízellátás, az áramszolgáltatás hiányával, a közlekedés teljesen megbénulásával kell számolni. A leomlott épületek és romok alatt rekedt sérültek kiszabadítására nem állnak rendelkezésre megfelelő erőgépek. A városi kórházak és klinikák zöme személyi állományával és felszerelésével együtt megsemmisül.

Amikor a radioaktív kihullás sugárzása intenzívvé kezd válni, csak a lakosság töredéke lesz fall-out elleni óvóhelyen. Ok az élelmiszer- és ivóvízkészletek és egyéb közszükségleti cikkek elégtelenségével, valamint egyre súlyosbodó közegészségügyi problémákkal találják szembe magukat. Akik óvóhelyen kívül tartózkodnak, vagy elpusztulnak akut sugárbetegségben, vagy harcba indulnak az óvóhelyekért és a szűkös készletekért. A háború tönkreteszi a társadalom és a gazdaság egész szerkezetét.

Hetek-hónapok múlva jelentkeznek a háború utókövetkezményei: az ionizáló sugárzás késői közvetlen és genetikai hatásai, a környezet és az ökológiai rendszer megváltozása. Az ÓTA igazgatója felhívta a figyelmet a jelentés egy merőben új megállapítására: „A túlélők helyzete a katasztrófát követően talán még évekig tovább romlik. Az éhezés, az egészségügyi intézmények hiányában kezeletlenül maradó betegségek és sérülések, a gazdasági élet szétesésének a közvetett hatásai hosszú távon ugyanannyi társadalmi kárt okoznak, mint az atomrobbanás és a sugárzás közvetlen hatásai. Egy totális háború nemcsak sok millió ember pusztulásával járna, hanem a túlélők társadalmát is visszavetné a sötét középkorba.”11

Edward M. Kennedy szenátor az ÓTA jelentésének benyújtásakor tartott sajtóértekezletén a többi között a következőket mondta: „Mindent meg kell tennünk a stratégiai erőegyensúly fenntartására és olyan helyzet elkerülésére, amelyben egy műhiba vagy téves ítélet az elképzelhetetlen háborút valószínűvé teheti. Az OTA-nak ez a jelentése hozzásegít bennünket, hogy becsületesen szembenézzünk magunkkal és az amerikai néppel. Figyelmeztet bennünket, hogy a nukleáris háború nem valami szellemesen kigondolt »legrosszabb eset« szcenáriók kérdése, hanem az egész társadalom, az ismert világ teljes pusztulásának lehetősége.”12

Tennivalóink. Gondolom, hogy a fentiek elegendő bizonyítékot szolgáltatnak ahhoz, hogy a nukleáris háború megnyerésére, a lakosság megvédésére és a korlátozott nukleáris háború lehetőségére vonatkozó nézetek tarthatatlanságáról meggyőzzenek bennünket. A kérdés csak az, hogy a magyar orvostársadalom tagjai, a hazai orvostudomány képviselői mit tehetnek a fenyegető nukleáris háború elhárításáért.

Azt hiszem, pontosan ugyanazt, amit a világ más országaiban élő kollégáik.

1. Csatlakozásunk az Orvosok a Nukleáris Háború Elhárításáért elnevezésű nemzetközi mozgalomhoz már önmagában is segíti a mozgalom célkitűzéseinek elérését, erősíti társadalmi bázisát, emeli tekintélyét, hatékonyabbá teszi kezdeményezéseit, és hozzájárul a nemzetközi orvostársadalom egységes állásfoglalásának kialakításához.

2. További, tudományosan megalapozott érveket és bizonyítékokat gyűjthetünk saját szakterületünkön annak igazolására, hogy egy nukleáris háború tömegesen jelentkező traumás, égett és sugársérültjeinek ellátása olyan elképesztő méretű feladatot róna az egyes országok egészségügyi ellátási rendszerére, amellyel még békelétszámukkal és felszerelésükkel, teljesen intakt állapotban sem tudnának megbirkózni.

3. Kimutathatjuk, hogy a fokozódó fegyverkezési verseny és a gazdaság militarizálása nemcsak a nemzetközi légkört mérgezi, fékezi az enyhülést és a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködést, hanem gátolja az emberiség előtt álló számos gazdasági és társadalmi probléma megoldását, elvonja az emberek egészségének javítására vagy helyreállítására fordítható erőforrásokat, az állandósult háborús feszültség pedig lelki traumák forrása lehet.

4. Sokrétű nemzetközi, tudományos és baráti kapcsolatainkat felhasználhatjuk arra, hogy a nukleáris fegyverek pusztító hatásáról, a nukleáris háborúról mint az egész emberi civilizáció végét jelentő realitásról őszintén és tárgyilagosan véleményt cseréljünk kollégáinkkal, eloszlassuk téves nézeteiket, illúzióikat vagy közömbösségüket, és felkeltsük az emberiség sorsáért viselt felelősségérzetüket.

90