Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
res erőket elsődlegesen az ország gyarmati iga alóli felszabadítása és a külföldi gazdasági hatalommal való szembenállás céljából szervezték,”48 akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy a mi- litarizáció és a fegyverkezés a világgazdaság szintjén általában hozzájárul a gazdasági hatalom növekvő koncentrációjához és az aszimmetrikus függőségi viszonyok további mélyüléséhez. A katonai transzfer, a fegyverek, a haditechnikák, a licencek, a hivatásos katonai szakértők más országba való átvitele, illetve exportja gyakran együtt jár az exportőr vagy katonai segélyt nyújtó ország ottani tulajdonosi pozícióinak védelmével, vagy éppen új tőketulajdon, illetve ellenőrzési pozíció megszerzéséhez vezet. (Ez történhet akár közvetlenül, amikor a katonai transzfer egyszersmind az exportőr ország katonai szektorához tartozó magánvállalatoknak közvetlen tőkeberuházások, termelési kooperáció, közös vállalkozás, licenc-megállapodás, kiképzési, karbantartási stb. szolgáltatások formájában való részvételét is magában foglalja, akár pedig közvetve, amikor az a külföldi beruházók számára „barátságos atmoszférát” és biztonságot teremt.) Ez különösen az Egyesült Államok fegyverkereskedelmére, katonai segélyeire és transzferjeire jellemző. Ily módon, illetve ilyen esetekben a „fegyvertranszferek hierarchikus hálózata”48 megerősíti a tőketulajdon hierarchikus nemzetközi hálózatát. A transznacionális társaságoknak a katonai transzferek fokozódó kommercializációjában játszott aktív szerepe,47 valamint a fegyvergyártás, a hadianyag-ellátás és a haditechnikai kutatás és fejlesztés bizonyos fokú multinacionalizálódása, mely a tőkés vállalati érdekek összefonódásából és a modern fegyver- gyártásnak az alvállalkozók nagy számát igénylő technológiai kifinomulásából is következik, tovább lendíti előre a tőketulajdon aszimmetrikus nemzetköziesedésének folyamatát (a bizonyos nemzetek tőkés csoportjai által irányított transznacionális társaságok nemzetközi expanzióját). Bár mennyiségileg a nemzetközi fegyverkereskedelem a világkereskedelemnek csupán csekély részét teszi ki, a katonai és a polgári tranzakciók közötti erősödő összefüggés, valamint magának a fegyvergyártásnak a területén kialakult rendkívül egyenlőtlen nemzetközi munkamegosztás miatt a nemzetközi fegyverkereskedelem többnyire fokozza a világméretű munkamegosztás szerkezetének egyenlőtlenségeit. A harmadik világ néhány országától eltekintve (mint például Argentína, Brazília, Dél-Korea, amelyek a tőkés világgazdaság centrumához fűződő technológiai, illetve pénzügyi függés növekedése árán afféle ipari „alcentrumokká” váltak, valamint fegyvergyártó és -exportáló országokká is), a fejlődő országok túlnyomó többségét a fegyverek importja is a nyerstermékek fokozott exportjára kényszerítette. A tőkés ipari nagyhatalmak katonai érdekei, amelyek a stratégiai nyersanyagok és energiahordozók beszerzésének „biztonságához” fűződnek, ugyancsak ellentétben állnak az ipari és a nyersterméktermelő országok közötti nemzetközi munkamegosztás kívánatos megváltoztatásával, sőt még azt a fajta realloká- ciós folyamatot is gátolják, amelyet a transznacionális társaságok visznek végbe bizonyos másodrendű iparágaknak a nyersterméktermelő fejlődő országokba való áttelepítésével. A katonai-ipari komplexumnak az a törekvése, hogy megőrizze monopóliumát a haditechnikai kutatási és fejlesztési kapacitások, illetve eredmények fölött, hozzájárul azokhoz az indokokhoz, amelyek miatt a vezető tőkés körök akadályozzák, hogy gyengénfejlett országokban helyi kutatási és fejlesztési bázissal rendelkező ipari centrumok fejlődjenek ki. Amellett, hogy a katonai érdekek - mint a fentiekből következik - kedvezőtlenül befolyásolják a világkereskedelem áruszerkezetének alakulását, a regionális kereskedelmi kapcsolatok fejlődésére s a kereskedelem viszonylati szerkezetére is negatív hatással vannak. A kereskedelmi partnereknek a gazdaságossági számítások (s különösen a számítási költségek különbözeteinek figyelembevétele) alapján való ésszerű megválasztása helyett gyakran inkább az határozza meg a kereskedelmi szállítások irányát (nem ritkán ésszerűtlenül nagy távolságokra), hogy mely országok tartoznak az adott katonai szövetségi rendszerbe. A militarizáció és a nemzetközi fegyverkereskedelem több oldalról is hatással van a jövedelmek nemzetközi megoszlására. Ennek egyenlőtlensége ugyanis nemcsak a helyi tényezők, erőforrások, termelési kapacitások és teljesítmények eltérő alakulását tükrözi, hanem a tőke- tulajdon megoszlását és a munkamegosztás egyenlőtlen nemzetközi szerkezetét is. A fegyverkezés, a fegyverzettranszfer egyfelől — mint láttuk - fokozza a fejlődés belső feltételeiben mutatkozó különbségeket (általában a kevésbé fejlett országok rovására), másfelől újabb csatornáit teremti meg a jövedelemlecsapolásnak és -veszteségeknek, illetve megerősíti a függő gazdaságok kizsákmányolásának „polgári” formáit. 3. A világgazdasági rendszer a kapitalizmus történelmi terméke, amely azt a gyarmatosítás, 50
