Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
mókát biztosítanak a hivatásos katonáknak, s a „nyugati” mintájú fogyasztási magatartás utánzására késztetik őket. A hadseregnek fegyverek, járművek, berendezések és beruházási javak iránti kereslete annál inkább importigényes, minél „modernebb” a hadsereg, s minél korszerűbb a fegyverzete. A helyi fegyvergyártás is (ahol ilyen már létezik) nagymértékben importra támaszkodik, elsősorban a technológia és a gépi berendezések tekintetében. A keresletnek és a beruházásoknak ilyen jellegű szerkezetéből alig származnak integrációs hatások a helyi nemzetgazdaság számára. A belső piaci viszonyok és munkamegosztás fejlődése nemigen kap ösztönzést. A produktív célú tőkefelhalmozást is inkább negatív, mint pozitív hatások érik azáltal, hogy a hadsereg erőforrásokat sajátít ki. Bár a hadsereg munkaerőt szív fel és képez is, ami enyhítheti a munkaerőpiac mennyiségi és minőségi egyensúlytalanságát, a legtöbb esetben azonban a hivatásos katonák zömmel a városi és már tanult rétegekből kerülnek ki, a katonai szolgálat alatt oktatásban részesült fiatalok nagy része pedig vonakodik visszatérni falujába.39 A hadsereg tisztjeinek a falusi tömegektől, sőt olykor a helyi társadalom egészétől való elidegenedése gyakran igen jelentős mértékű. Mivel az importált modern fegyverzetrendszerben megtestesült, illetve a helyi fegyvergyártásban alkalmazott haditechnika erősen tőkeintenzív és kutatásigényes, míg ugyanakkor tovagyűrűző hatásai nem érvényesülhetnek a helyi gazdaság irányában az azzal termelési kapcsolatba alig lépő katonai szektor felől, ezért a „technológiai dualizmus” tovább fokozódik, s a tanulatlan tömegek számára a munkaalkalmak nem bővülnek. A modern fegyvereket és haditechnikát többnyire importból szerzik be, ezáltal súlyosbítva az importszámla terhét, s azok adaptálása, működtetése, sőt karbantartása is gyakran külföldi szakértők drágán megfizetett szolgálatainak igénybevételét vagy az azokat pótló helyi szakemberek külföldi kiképzését teszi szükségessé. Az idegen típusú fegyverzetrendszer, katonai szervezés, haditechnika, technológiai ismeretek és katonai kultúra importja, valamint a külföldi katonai személyzet és szakértők jelenléte, a hivatásos katonatisztek és technikusok külföldön való kiképzése stb. nemcsak súlyos terhet ró a gazdaságra (elsősorban annak fizetési mérlegére), hanem egyszersmind szoros függőségi viszonyokat is teremt az idegen katonai-ipari hatalommal (gyakran szövetségesi szerződések vagy katonai „segélyek” által intézményesítetten), és idegen fogyasztási szokások, ideológiák, demonstrációs hatások és mentalitás befogadásával jár együtt.40 A választás (ha az egyáltalán lehetséges) a között, hogy a modern fegyvereket, haditechnikát, katonai szakértőket külföldről szerezzék-e be, vagy pedig a helyi fegyvergyártást és a haditechnikai kutatás és fejlesztés helyi bázisait teremtsék-e meg, mindenképpen csupán két rossz közötti választás lehet. Amíg az előbbi egyenesen vezet a fegyverek, lőszer, felszerelések, alkatrészek, segédanyagok, technika, technológiai ismeretek és szakértők külföldi szolgáltatóitól való technológiai és „technikai” függéshez, valamint a pénzügyi segítséget szükségessé tevő fizetésimérleg-problémákhoz, addig az utóbbi a fejlesztési forrásoknak, tőkének, szakértelemnek és kutatási kapacitásoknak a polgári gazdaságtól való elvonása következtében a gazdaság stagnálása és az erőforrások fokozódó hiányával súlyosbodó egyensúlytalanságának irányába visz, s ezáltal közvetve erősíti a gazdasági függőséget. A hadsereg és a helyi fegyvergyártás jelentős importigényei felerősítik a „modern” szektor exportorientációját és kifelé fordított enklávé jellegét, amelynek az a feladata, hogy termelésének gyakran a lakosság fogyasztását szolgáló termelőkapacitások és földterületek korlátozása árán 41 való növelésével finanszírozza - a sok egyéb devizaköltség és fizetési kötelezettség mellett — a katonai importszámlát is. Az import erősen diverzifikált áruszerkezete mellett az export- struktúra nagyfokú koncentráltsága, amely a devizabevételek alakulását néhány áru (többnyire nyerstermék) világpiaci értékesítésének feltételeitől teszi erősen függővé, nyilvánvalóan kifejezi a külkereskedelemben kialakult aszimmetrikus függőségi viszonyokat. Mivel a gazdaság, amely a legtöbb esetben egyébként is tőkehiánnyal és fizetésimérleg-ne- hézségekkel küzd, aligha képes egy nagyobb arányú katonai programot finanszírozni, a katonai szektor növekedése fokozza a külföldi finanszírozási források igénybevételének szükségességét, a fegyverkezés a kumulatív eladósodás egyik fontos oka. A külföldi hitelek ilyen célra való igénybevétele ugyanis semmivel sem járul hozzá az ország adósságtörlesztő képességének a növekedéséhez. Ráadásul a külföldi hitelezőktől vagy segélyezőktől való pénzügyi függőség rendszerint együtt jár a külföldi tőke közvetlen beruházásai és a transznacionális társaságok tevékenysége számára kedvező ún. nyitott kapu politikájával, vagy legalábbis előkészíti az utób47
