Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
tölt be az árindex felfelé nyomásában,31 és hogy az inflációsráta e szektoron belül magasabb mint a nemzetgazdaság egészének átlagában. A piaci verseny korlátozott szerepe, valamint az állam által a gyakran bármiféle reális gazdasági kalkuláció nélkül és a megtakarítási lehetőségek figyelmen kívül hagyásával biztosított nagyarányú pénzügyi támogatás, garantált felvásárlások, fix megrendelések és szerződések miatt, továbbá a katonai szektorba bevont magántársaságok többé-kevésbé monopolista helyzete folytán a fegyvergyártásban és a hadsereget ellátó iparágakban a profitráta többnyire meghaladja a nemzeti átlagot. A katonai szektor nemcsak a profitokra gyakorol az árakon keresztül felhajtó hatást, hanem a bérekre is, minthogy kedvező jövedelemviszonyainak hatása más szektorokban is magasabb bérek követelésére ösztönöz. Bármennyire korlátozott is, sőt kétségbe vonható az inflációt költségemelkedéssel magyarázó elmélet érvényessége, aligha vitatható a katonai kiadások növekedésének ilyen jellegű inflációs hatása. Még kevésbé kétséges a katonai kiadások deficitfinanszírozás eszközével való fedezésének a pénzforgalom és pénzpiaci egyensúly zavarait fokozó hatása. A fegyverkezés még a kereslet növelése révén is felfelé húzza az árakat, s ily módon is kifejthet inflációs hatást. Akkor ugyanis, ha a katonai szektor speciális beruházási igényeinek vagy fogyasztási szükségleteinek kielégítését, legalábbis átmenetileg, a feldolgozóipar bizonyos szféráiban a kínálat rugalmatlansága vagy a termelés szűk keresztmetszete akadályozza, aminek ez utóbbiakban és közvetve más, kapcsolódó szférákban áremelkedés a következménye. A katonai kiadások ilyen inflációs hatása persze különösen intenzív lehet a kínálat általános szűkössége, a széles körű ellátási hiányok esetében (mint például a gyengén fejlett és a háború sújtotta gazdaságokban). A fegyverkezési verseny és a katonai szektor növekedése, amely akár az előbbi által serkentve, akár autonóm módon történik, mindenképpen és általában rontja az érintett nemzetgazdaságok (és a világgazdaság) egyensúlyfeltételeit és stabilitását. Ebben szerepet játszanak a katonai költségvetés nagyarányú ingadozásai és változó összetételének a gazdaság érintett ágazataira és a munkaerőpiacra gyakorolt változó mértékű és irányú hatásai, a katonai beruházások hullámainak egyenetlen mértéke, mélysége és időtartama, a fegyverzetrendszerekben bekövetkező változások s az ellátó iparágakban azokkal együtt járó újraigazodási folyamatok, valamint egyéb destabilizáló hatások. A gazdaságnak a hatékony kereslet növelésével való ösztönzését célzó anticiklikus politika persze aligha alkalmas eszköz a szocialista gazdaságok esetében, ahol a főbb beruházási döntéseket nem a magántulajdonosok hozzák, és ahol a fogyasztói kereslet nem marad el a kínálati kapacitások bővülésétől (inkább ellenkezőleg). A fogyasztási cikkek vagy7 beruházási javak keresletét azok termelésének fokozása nélkül növelő katonai kiadások ezért itt ellátási nehézségeket, kínálati hiányokat idéznek elő, illetve fokozzák a meglévőket. Ezenfelül a katonai beruházásoknak és keresletnek a nehézipar, illetve annak termékei felé irányulása a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak és a mezőgazdaság fejlődésére fékezőleg hat, s ezáltal akadályozza a nemzet- gazdaság egészében a kiegyensúlyozott növekedés és a két fő szektor, a termelési eszközöket gyártó „I.” és a fogyasztási cikkeket előállító „II.” szektor közötti dinamikus egyensúly feltételeinek kialakulását. Ami a harmadik világ országait illeti, a gazdasági egyensúly helyreállítását célzó keynesi anticiklikus gazdaságpolitika eredményes alkalmazhatóságát ezek gazdaságában már régóta tagadja a fej>ődő országok gazdasági struktúrájának és termelési tényezőkkel való ellátottságának sajátosságait felismerő szerzők egész sora.32 Az inflációs hatásokon és a kínálati hiányokban, költségvetési és monetáris egyensúlytalanságban megnyilvánuló következményeken kívül, a katonai szektor növekedése a fejlődő országokban azért is gyakorol inkább kedvezőtlen, mintsem kedvező hatást a gazdasági egyensúlyra, mivel éppen azokat a szerkezeti torzulásokat fokozza és mélyíti, amelyek az egyensúly- hiányt újratermelik, és többnyire a gazdaságnak azt a külső függését is erősíti, amely rendszeres jövedelemveszteséggel, fizetésimérleg-problémákkal és kumulatív eladósodással jár együtt. Természetesen különbséget kell tennünk az eltérő társadalmi-politikai rezsimek között a hadsereg tényleges szerepe szerint. Amennyiben azonban a katonai szektor növekedése a fegyverek és más katonai célra használt termékek importját növeli, amelyet külföldi kölcsönökből vagy a fejlesztési célokra szükséges exportbevételekből finanszíroznak, illetve amennyiben az a helyi, de technológiailag külföldtől függő fegyvergyártás megindulását és bővülését vonja ma43
