Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
SIMÁI MIHÁLY Az 1980-as évek gazdasági világválsága és a fegyverkezési verseny A világ gazdasága az 1930-as évek nagy válsága óta a legsúlyosabb krízisen megy át. Az 1983-as év első hónapjaiban mutatkoztak ugyan bizonyos biztató jelek, az országok nagy többségében azonban ezt az évet is még a stagnálás, illetve a hanyatlás jellemzi majd, és a további kilátások is rendkívül bizonytalanok. Valószínű, hogy az 1980-as évek első felét minden körülmények között je'entősen befo'yásolják majd azok a tényezők, amelyek a háború utáni időszak legsúlyosabb gazdasági válságát robbantották ki, és valószínű az is, hogy kisebb megkönnyebbülésekkel a gazdasági stagnálás az évtized végéig fog tartani. A válság jellegét illetően a nézetek megoszlanak. Egyes szakértők szerint jó néhány tényező miatt a gazdaságban már az 1970-es évek időszaka is válságkorszak volt. Véleményem szerint a jelenlegi válság közvetlen eredete a második olajárrobbanásban keresendő, pontosabban abban a politikában, amellyel a legfontosabb országok a kialakult helyzetre reagáltak. A válságnak több dimenziója van, ezek azonban mind hozzájárultak a gazdasági helyzet romlásához, a gazdasági növekedés lelassulásához, a belső és a külső egyensúlytalanságok fokozódásához. Az 1980-as évek elején kialakult válsághelyzet egyik legfontosabb jellemzője, hogy egy olyan világgazdaságban jelentkezett és fokozódott, amelyben a legfontosabb területeket és tényezőket a nemzetközi kapcsolatok legkülönbözőbb kötelékei fűzték össze. Az országok kapcsolatait egy bizonyos fokú egymásrautaltság és erős egymásra hatás jellemzi. Napjainkban a világ egyesített ipari és mezőgazdasági termelésének egynegyede áramlik át a nemzetközi kereskedelmen. A nemzetközi pénzpiacok erősen összefonódtak. A felhalmozott adósság, amely körülbelül 1000 milliárd dollárt tesz ki, kockázatot jelent minden fontos nyugati ország bankrendszere számára. A stagnálás, illetve a belső kereslet hanyatlása az iparilag fejlett nyugati országokban csökkentette a gazdasági tevékenységet nemcsak valamennyi nyersanyag-exportáló országban, hanem azokban az államokban is, amelyek nemzeti termékének számottevő hányada kivitelre kerül. A külföldi értékesítés nehézségei csaknem mindenütt az import megnyirbálásához vezettek. A kölcsönös függésből fakadó egyes problémákat tükrözi a csökkenő olajárak hatása is. Az elmúlt tíz évben az OPEC-országok mintegy 1800 milliárd dollár többletjövedelemhez jutottak. Egyes olajtermelő országok rendkívül jelentős mennyiségű árut hoztak be a világ többi részéből. A süllyedő árak és az export mennyiségének csökkenése következtében a jövőben arra kényszerülnek majd, hogy csökkentsék az importot. Egyesek, mint például Mexikó, Venezuela, Indonézia, jelentős mértékben eladósodtak, és fizetési nehézségekkel küzdenek. Mindezek a változások befolyásolják majd a világ többi részét, elsősorban azokat az országokat, amelyek nagy mennyiségben exportáltak az OPEC-országokba. A válság azonban nemcsak annak tudható be, hogy az iparilag fejlett országok recessziója általánossá vált. A világgazdaság mindhárom régiójának, a nyugati, a szocialista és a fejlődő őrző
