Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
böző társadalmi rendszerű országok viszonya. Ennek elméletét a marxista - leninista gondolkodás dolgozta ki, építkezve számos olyan elemből is, melyek a polgári teóriákban esetleg csak egymással szemben álló irányzatokban találhatók meg.’ A nemzetközi viszonyok demokratikus elvei azért álltak össze és fejlődtek tovább a születő szocialista világ nemzetközi gyakorlatában és elméletében a békés egymás mellett élés alapeszméjévé, mert a két társadalmi rendszerhez tartozó országok határvonala mentén (átvitt értelemben és konkrétan egyaránt) sokkal nagyobb feszültségpotenciálok levezetéséről kell gondoskodni, mint más relációkban.10 És ugyanakkor sokkal többről is van szó, mint jól ismert korábbi elvek összefoglalásáról, szintetizálásáról. Az adott formájában a békés egymás mellett élés elmélete és gyakorlata elvileg új elemet jelent a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Újdonsága nem utolsósorban abból fakad, hogy egy napjainkban már több oldalról is igényelt új nemzetközi rend normái felől közelíti meg az adott nemzetközi politikai közeget. A békés egymás mellett élés eszméjét az emeli a merő utópiák szintje fölé, hogy akkor keletkezik, amikor a világpolitikában meg is jelennek az új nemzetközi normák megvalósulásához szükséges világméretű folyamatok: mindenekelőtt a szocialista világ, majd a harmadik világ megszületésével. Ezután a globális helyzetre nézve döntő fontosságú erőegyensúly kialakulásával azok a feltételek is kialakulnak, melyek a lehetőségből egyre inkább a szükségszerűség szférája felé tolják a békés egymás mellett élés normáinak érvényesülési folyamatát. Érdemes azonban kissé részletesebben elidőzni e folyamat néhány elvi jellemvonásánál. A fentiekből kiviláglik, hogy a békés egymás mellett élés általános, globális jellegű és igényű normái a társadalmi rendszer tekintetében kettéosztott világban „féloldalasán” jelentek meg: ott érvényesült először tudatos törekvés feltárásukra és alkalmazásukra, ahol nem volt meg a nemzetközi életben korábban kizárólagosan méltányolt tényező: a katonai és a gazdasági erő. Eléggé paradox módon tehát az erő kizárólagos szerepének nyers, közvetlen uralmát csakis úgy lehet felváltani a békés egymás mellett élés kétségkívül humánusabb, igazságosabb és értelmesebb rendszerével, ha az erő tekintetében következik be bizonyos változás: kialakul az erőegyensúly. Ugyanakkor ez nem egyszerűen csak az erőviszonyok eltolódásának oldaláról értelmezendő. A tőkés világ funkciója az eltérő társadalmi rendszerű országokból álló világban csakis partneri szerepkörben képzelhető el, amikor is kölcsönös a felelősség a világ békéjének megóvásáért és az egymásai kibékíthetetlenül szemben álló társadalmi rendszerek harcának békés, konstruktív mederbe tereléséért. A pertneri viszony szükségességének, elkerülhetetlenségének felismerésével szemben áll az a tapasztalati tény, hogy az eltérő társadalmi rendszerű országok világpolitikai szerepvállalásainak gyakorlati mérlegét megvonva sajátságos aszimmetriát látunk: a tőkés világ országai - a korábbi évtizedekben általában a vezető hatalmak, jelenleg főleg az Egyesült Államok - nem vállalják önszántukból a békés koegzisztencia elveit, még kevésbé annak gyakorlatát. Míg a szocialista világ önmaga létrejöttének és megerősödésének egész stratégiáját a békés egymás mellett élés érvényesülésére építi, a vezető kapitalista hatalmak a szocialista rendszerű országokhoz való viszonyukban a helyzettől függően tartják vagy nem tartják első helyen az erő alkalmazásának elvét. Ami viszont az aktív egymás mellett élést és még inkább ennek azt az elvét illeti, hogy az ellentétes rendszerek békés versenyben döntsék el az emberiség színe előtt a „rendszervitát”, nos, eddig a pontig a tőkés világ sem politikailag, sem elméletileg nem jut még el. A békés egymás mellett élés normáinak térnyerését szükségképpen kiséri tehát a szocialista világ erőnövekedésének történelmi folyamata, ami azt a látszatot kelti, mintha a békére csak a szocializmusnak lenne szüksége, sőt a békés egymás mellett élés szükségességének hirdetése nem lenne más, mint a szocializmus térnyerésére irányuló törekvések rejtett érvényesítése. Még mindig elég gyakran találkozhatunk azzal a gondolattal is, hogy a béke hirdetése egyszerűen rosszhiszemű, félrevezető törekvés a szocialista országok részéről, hiszen a világforradalom elvének vállalása - ami minden kommunista számára alapkérdés - nem jelent mást, mint alkalmasint fegyveres lehetőségek kihasználását is a szocializmus világméretű terjesztésére. Most tekintsünk el attól, hogy ez az aggály talán az esetek legnagyobb részében nem más, mint propagandafogás. Ettől függetlenül is figyelmet érdemel az a tény, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban többször bukkantak fel olyan törekvések, melyek a világforradalom győzelmének tendenciáját megpróbálták külső ország ellen, tehát határokon keresztül indított háború gondolatával összekötni, illetve előmozdítani. 20
