Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Péter János: A helsinki konferencia előkészítésének néhány tapasztalata
A kölcsönös személyes ismeretség nélkül nem alakulhat ki a kölcsönös bizalomnak az a minimuma, amely nélkül nem lehetséges együttműködés az egymással szemben álló rendszerek vezető testületéi között. A nyugat-berlini szerződés létrejöttében még annak a csónakkirándulásnak is szerepe volt, amellyel Brezsnyev és Brandt lepte meg a világot 1971. szeptember 17-én. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének az útján a fel-fel- merülő akadályokat a Brezsnyev-Nixon és a Gromiko-Kissinger találkozók is segítettek kiküszöbölni. A szemben álló felek kölcsönös bizalmának a fő tartalma ez: jelenlegi viszonyaink között szükségük van egymásra, ennek a felismeréséhez pedig a személyes kapcsolatok vezetnek. A nemzetközi kapcsolatok különböző ágazatai: a politikai, gazdasági, kulturális, katonai viszonyulások olyan szoros összefüggésben és kölcsönhatásban vannak egymással, hogy lehetetlen bármely ágazatban elérni a kapcsolatok javítását, ha nem érvényesül ugyanilyen törekvés az összes többi területén. Miközben folyt a helsinki konferencia politikai előkészítése, fokozatosan megszűnt a „vasfüggöny” Kelet- és Nyugat-Európa között majd minden területen. Nemcsak a kereskedelem terén, hanem közös termelővállalatok létrehozására is születtek megállapodások szocialista és tőkés országok között. Nőtt a turistaforgalom Kelet és Nyugat között. A NATO és a Varsói Szerződés képviselői új tónusban beszéltek egymásról és egymással. A kelet-európai és a nyugat-európai politikai szervezetek, intézmények kezdték elismerni egymást. Az osztályharc új módon és új eszközökkel folyt. A helsinki konferencia vérmesebb előkészítői a leszerelés kérdéseit is napirendre akarták tűzetni. A reálisabban gondolkodók úgy látták, hogy a helsinki politika teremtheti meg a bizalomnak azt a légkörét, amelyben lehet majd a leszerelésről is eredményesen tárgyalni. így kezdtek hozzá, szinte a helsinki előkészítés további menetének előfeltételeként, a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláshoz 1973-ban. A helsinki konferencia előkészítése a szocialista és a tőkés országoknak egyaránt javára szolgált. Pótolta a német békeszerződést. Emlékezetes, hogy a második világháború után a párizsi béketárgyalások német és japán részvétel nélkül folytak. A helsinki konferencia előkészítése során rendeződött a két német állam egymáshoz való viszonya és mind a kettőnek a világ többi országához való kapcsolata. Mind a két állam tagja lett az ENSZ-nek. A nemzetközi együttműködés általános fokozódása következtében gyorsan emelkedett az életszínvonal Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez a folyamat az Egyesült Államoknak is javára vált. Ezen idő alatt rendezte viszonyát Kínával. Megszabadult a vietnami háborútól. Évi 7 százalékkal nőtt ipari termelése. A munkanélküliség egyre csökkent. A hidegháborús korszak után kezdett visszatérni a régi, haladó szellemű Amerika képe a világban. A helsinki út előkészítésében Nyugaton Franciaországnak volt jelentős szerepe. Először ott ismerték fel, hogy véget lehet vetni a hidegháborús korszaknak, és a kis európai közösségek helyett az „európai Európa” megteremtésére kell törekedni. Franciaország volt Nyugaton a két német állam elismerésének az úttörője. A helsinki konferencia legalább annyi segítséget nyújtott a nyugati országoknak, mint a kelet-európai szocialista országoknak. Az eltávolodás a helsinki úttól több kárt okozott a tőkés országoknak, mint a kelet-európai szocialista országoknak. A téves számítások egész sorozata vezetett oda, hogy ma a helsinki út elhagyásáról kell beszélnünk. A helsinki konferencia minden csoportja, más-más módon ugyan, mégis egyaránt téves számítások hibáiba esett. Ennek következményei között élünk ma. Megromlott nemcsak az egyes csoportok egymáshoz való viszonya, hanem az egyes csoportokon belüli kapcsolat is. Rendkívüli módon romlott a világhelyzet. Ennek következményei súlyosabbak a kapitalista államokban, mint a szocialista országok életében. A romlás legvilágosabb általános jele a tőkés országokban a munkanélküliség növekedése, a termelés csökkenése, a fegyverkezési verseny fokozódása és beláthatatlan jövője. Ma már nem egyszerűen a helsinki úthoz kell visszatérni, hanem az új világrend útjához. A „vasfüggöny” és a „splendid isolation” korszaka végérvényesen lezárult. Akárhonnan kezdeményeznék is felújítását, ez lehetetlen. A különböző államcsoportok között kölcsönös 7
