Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Csiszér Ágnes: M. D. Wolpin: Militarizmus és a társadalmi forradalmak a harmadik világban
tájához: a beruházások értéke itt meghaladja az egy főre jutó társadalmi terméket, az elmúlt két évtizedben szinte mindenütt új óvodák, iskolák, könyvtárak, kultúrházak épültek, a nemzetiségi nyelven történő tömegtájékoztatás (sajtó, rádió, tv) és a kétnyelvű ügyintézés finanszírozása is döntően központi, köz- társasági alapból történik. Itt is találkozunk azzal a térségünkben nem ritka jelenséggel, hogy míg a központi szervek megértést tanúsítanak a nemzetiségek problémái iránt, s igyekeznek többet nyújtani, hogy valamit behozhassanak a kisebbségi létből fakadó hátrányokból, addig „ . . . a nemzetiségileg vegyes területen élő némely befolyásos funkcionárius” ezzel ellentétesen cselekszik. A Mura-vidéki magyarok anyanyelvi kulturális ellátottsága igen sokat javult az elmúlt 20 évben: lapjuk, a „Népújság” 1956—1957- ben a „Pomurski vestnik” mellékleteként, fordított cikkekkel jelent meg kéthetenként. 1958-tól vált önállóvá, kétszeres terjedelemmel; 1964-ben új szerkesztőséget, munkatársakat kapott; 1972-re előfizetőinek száma megközelítette az 1500-at. Az évtized végén hetilappá alakult, példányszáma 2 ooo-re nőtt, szerkesztősége Lendvára költözött, és kibővítve gazdája lett a helyi rádióadásoknak is, így színvonala, híranyagának frissesége sokat javult. Hasonlóan fejlődött a „Földművesek Naptára” is, amely sok hasznos - főként mezőgazdasági - ismeretanyag mellett irodalmi műveket, történelmi-helytörténeti cikkeket is- közöl, s ezzel a helyi értelmiség egyik fő publikációs fóruma. A lendvai stúdió magyar műsorideje heti 3 óra; a ljubljanai központi tvadó havonta fél órás magyar nyelvű műsort sugároz „Hidak” címmel; a helyi riportok mellett átveszik az újvidéki televízió néhány magyar szakműsorát. Színházi előadásokat a vajdasági és magyarországi társulatok tartanak, és rendszeresen szerveznek látogatásokat a dunántúli színházakba. A nemzetiségek híd-szerepét nemcsak elfogadják (Hajós Ferenc felszólalásai nemzetközi rendezvényeken), de erejükhöz mérten kiveszik részüket a gyakorlati tennivalókból is: rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az olaszországi és az ausztriai szlovénekkel, a burgenlandi horvátokkal, a Vas megyei Nemzetiségi Bizottsággal és természetesen a többi jugoszláviai nemzetiséggel, mindenekelőtt a Horvátországi Magyarok Szövetségével és a vajdaságiakkal. _A dokumentumok meggyőzően bizonyítják, hogy a szlovéniai és a magyar nemzetiségp olitikai gyakorlat rendkívül közel áll egymáshoz. Közös az elvi. alap: a lenini többet adás szándékának megvalósítása, de a példaadásé is: jóval több szlovén él a környező országokban, mint ahány őshonos nemzetiségi Szlovéniában. (E számunkra szokatlan jelzőnek komoly megkülönböztető szerepe van: a nemzetiségi jogok nem terjednek ki arra a negyedmilliónyi vendégmunkásra, akik az állam déli területeiről, főként Koszovóból érkeztek oda.) Arday Lajos MILES D. WOLPIN: A militarizmus és a társadalmi forradalmak a harmadik világban (Militarism and Social Revolution in the Third World) LandMark Studies, Allanheld, Osmun and Co., Totowa, N. J., 1981. Miles Wolpin amerikai professzor gazdag tényanyag, a szakirodalom átfogó feldolgozása alapján elemzi a fejlődő országok társadalmi-politikai fejlődésének alternatíváit. A fejlődő országok jelentős részében hatott és jelenleg is hat a kommunista pártok ideológiája, a szocialista államok léte, valamint' a populista és nacionalista irányzatpk. A heterogén összetételű harmadik világban ezek az eszmei áramlatok sajátos, egyedi formában jelentkeznek az adott országok politikai gyakorlatában - olykor jelentős eltérésekkel a meghirdetett programokhoz, célokhoz képest. A szerző nem értékeli az országok eltérő gazdasági és stratégiai helyzetét (indirekt függésüket), csupán arra vállalkozik, hogy a bennük végbemenő társadalmi átalakulási folyamatokat a polgári-katonai vezetés viszonyának, illetve a külső katonai függésnek a szemszögéből elemezze. Egyedi esetekből általános irányzatokat kimunkálni bonyolult feladat, különösen akkor, ha az esetek összehasonlítását időbeli, fejlettségi szintbeli, társadalomszerkezeti különbségek, az eltérő világpolitikai és világgazdasági helyzet figyelembevétele nehezíti. A fejlődő országok kiválasztási gyakorta esetleges, a felállított kritériumrendszer megkérdőjelezhető. A szerző mégis vállalkozik arra, hogy a saját és a mások által széles körben végzett empirikus vizsgálatok alapján 165
