Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Temesi János: Bolgár testvérlapunk, a Mezsdunarodni Otnosenija
az ürügyén van jelen a NATO és így az Egyesült Államok is katonailag a térségben. Az utóbbi időben az Egyesült Államok több fontos lépést tett jelenlétének fokozására, a NATO délkeleti szárnyának megerősítésére. Ezek közé tartozik a térség közvetlen közelében épülő támaszpontok hálózata, a gyors reagálású erők számára a Földközi-tengeren szolgálatot teljesítő VI. amerikai flotta személyi állományának növelése (1981-ben például 2700 fővel). Az ebből fakadó veszélyeket csak fokozza, hogy a NATO a szövetséghez tartozó balkáni államok területét egyfajta tartalékövezetnek tekinti arra az esetre, ha az eredetileg kijelölt nyugateurópai országok közül valamelyik nem lenne hajlandó területén engedélyezni az amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítését. A NATO vezetése ebben az esetben Törökországot vagy Görögországot kérné fel az amerikai rakéták befogadására. A térség szocialista országai vonatkozásában ugyanakkor az amerikai vezetés igen differenciált politikát folytat, s általában ösztönzi a nacionalizmus megnyilvánulásait, a szovjetellenességet. A szerző hangoztatja, hogy ebben a helyzetben különösen jelentősek a Bolgár Népköztársaság által a térség légkörének javítására előterjesztett javaslatok. Ezek sorába illeszkedik a Balkán atomfegyvermentes övezetté nyilvánítására tett bolgár indítvány is. Ennek a javaslatnak a megvalósítása nem bontaná meg a globális nemzetközi erőegyensúlyt, megóvná a Balkán térségét a nukleáris fenyegetéstől, elősegítené a feszültség csökkenését a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyancsak balkáni témájú a Me^sdunarodni Otnosenija 1982. évi 1. számában Georgi Manliev tanulmánya a görög külgazdasági orientációban a hetvenes években kibontakozott új elemekről. A tanulmány megállapítja, hogy Görögország a hetvenes években - párhuzamosan a Közös Piachoz való csatlakozás előkészítésének meggyorsításával - igen intenzív kapcsolatokat alakított ki az arab államokkal, és a korábbinál jóval gyorsabban fejlesztette gazdasági együttműködését a szocialista országokkal is. A szerző hangsúlyozza, hogy a Közös Piachoz való túlságosan korai görög csatlakozás első káros következményei máris láthatók: a közös gazdaságpolitikához való alkalmazkodás miatt Görögország arra kényszerült, hogy 70-80 ezer tonnával csökkentse cukortermelését, noha az országban ideálisak a feltételek a cukorrépa termesztésére; a kiskereskedelmi árak azonos szintre hozása miatt 25 százalékkal emelkedtek a hús- és tejtermékek árai, ugyanakkor a felvásárlási árak 8-12 százalékos emelése igen csekély mérvű az egyéb áremelésekhez képest. Emiatt jelentősen csökkentek a görög kistermelők jövedelmei, számos hagyományos mezőgazdasági termékből máris visszaesett a termelés. Az elmaradott körzetek fejlesztésére adott közösségi segélyek nem voltak olyan nagyok, mint azt a görög kormány remélte, s a segélyeket nem az ipari termelés fejlesztésére, hanem infrastrukturális létesítmények építésére használták fel. A dolog másik oldala viszont kétségtelenül az, hogy a vámok és a beviteli korlátozások eltörlése révén a görög monopóliumok a korábbinál kedvezőbb feltételek mellett valósítják meg expanziós törekvéseiket a Közös Piac országainak piacán. 135
