Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
más ENSZ-határozatok nem is léteznének. A PFSZ - csakúgy, mint az ENSZ- tagállamok döntő többsége - csak az ENSZ égisze alatt, az ENSZ-határozatok szellemében lát lehetőséget a megoldásra. Izrael és az Egyesült Államok viszont megújuló kísérletet tesz a Camp David-i „folyamat” kiterjesztésére. Nem biztató, hogy az 1982-es őszi ülésszakon e problémakörben elfogadott határozatok szinte mindegyikére az Egyesült Államok és Izrael is „nem”-mel szavazott. A szocialista országok aktívan vettek részt a vitában és a határozatok meghozatalában. Változatlan támogatásban részesítették a PFSZ jogos követeléseit. Kifejtették nézeteiket a tartós megoldás előfeltételeiről. Pozitívan értékelték a fezi csúcsértekezleten elfogadott közös arab nyilatkozatot, és azzal is egyetértettek, hogy az hivatkozott a 181-es határozatra is. Érthető figyelem kísérte az új libanoni kormányzat közgyűlési szereplését. Libanon ebben az időszakban a közös arab erőfeszítések helyett kizárólag belső helyzetére, a helyzet stabilizálására összpontosította figyelmét. Az Egyesült Államok, több nyugat-európai és latin-amerikai ország társszerzőségével Libanon határozati javaslatot nyújtott be, amely támogatást sürget a libanoni kormány kizárólagos hatalmának megteremtéséhez, és felszólít az ország területén a libanoni kormány engedélye nélkül tartózkodó idegen csapatok kivonására. A határozati javaslatot a Közgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadta. A Szovjetunió azonban leszögezte, hogy elutasítja a határozat olyan értelmezését, mintha az legalizálná a multilaterális erők libanoni jelenlétét. Az ülésszak több hétig tartó feszült időszakot élt át annak nyomán, hogy az arab országok egy csoportja, - a mandátumvizsgáló bizottság jelentése kapcsán - mérlegelte annak lehetőségét, hogy megtámadja az izraeli delegáció mandátumát. Kezdetben azt a lehetőséget sem hagyták számításon kívül, hogy Izrael kizárását javasolják, hiszen ehhez korábbi közgyűlési határozatok jogi alapot teremtettek azzal, hogy Izraelt nem békeszerető államnak minősítették. A tervezett akcióra kétségtelenül ösztönözték ezen országokat a legújabb események, az a tény, hogy Izrael Libanon elleni agressziója miatt soha nem látott mértékben elszigetelődött az ENSZ-ben. A bejrúti tömegmészárlás körülményeinek tisztázatlansága ugyancsak szította az Izrael-ellenes közhangulatot, valamint az is, hogy Izrael a rendezésre vonatkozó minden javaslattól mereven elzárkózik. Több mint kétszázra emelkedett már azoknak az ENSZ-határozatoknak a száma, amelyeket Izrael semmibe vesz. A határozati javaslat előkészítésének élénk diplomáciai tanácskozásai és csatározásai során azonban kiderült, hogy az ENSZ tagállamainak nagyobbik része nem tartja célravezetőnek Izrael kizárását. Az Egyesült Államok is a Közgyűlés értésére adta - Shultz október 16-án fenyegető nyilatkozatot tett nem nézné tétlenül, ha Izrael ENSZ-beli jelenléte ellen határozatot hozna a Közgyűlés. (Emlékeztetőül: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 1982. évi közgyűlésén, szeptember 25-én, az izraeli küldöttség megbízólevelét nem fogadták el, amire az Egyesült Államok bejelentette a szervezetből való kilépését, felfüggesztve pénzügyi
