Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben

összeomlása idején jött létre, és a mozgalomhoz való csatlakozás feltételeit a következőkben határozzák meg:

1. Az érintett országnak független politikát kell folytatnia, amely a különböző politikai és társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésén, az el nem kötelezettségen alapul, vagy pedig olyan vonalat kell követnie, amely kedvez e politikának.

2. Az érintett országnak következetesen támogatnia kell a nemzeti felszabadító mozgalmakat.

3. Nem lehet olyan sokoldalú katonai szövetség tagja, amelyet a nagyhatalmi konfliktusokkal összefüggésben kötöttek meg.

4. Az érintett ország csak olyan kétoldalú katonai egyezményt köthet egy nagyhatalommal, és csak olyan regionális védelmi szövetség tagja lehet, amely nem a nagyhatalmi konfliktusok jegyében született.

5. Ha az érintett ország lehetővé tette más államnak, hogy területén katonai támaszpontot tartson fenn, e támaszpont nem használható fel a nagyhatalmak közötti konfliktusokban.

Ismeretes, hogy az el nem kötelezettek mozgalma kezdettől fogva kitartott a nemzetközi kapcsolatoknak a béke, az enyhülés és leszerelés szellemében történő átrendezésének elve mellett. Havannában egyértelműen deklarálták, hogy „az el nem kötelezettség politikája nem más, mint minden nép és ország szabadságáért és függetlenségéért vívott küzdelem, a világbéke és minden állam biztonságának, az aktív békés egymás mellett élés egyetemes alkalmazásának . . . jelentős és nélkülözhetetlen tényezője”.13 Havannában a résztvevők úgy látták, hogy a fegyverkezési verseny, mindenekelőtt az atomfegyverkezés soha nem látott mértékben fenyegeti az emberiség létét, és a békés egymás mellett élés céljai szervesen kapcsolódnak az antiimperialista és antikolonialista harchoz. Az új-delhi határozat abban is szerves folytatója, egyben továbbfejlesztője a havannainak, hogy összekapcsolja az emberiség kétharmadának szegénységét és éhezését a fegyverkezési kiadások növekedésével, elítéli „az elrettentés”, „a korlátozott nukleáris háború” doktrínáit, s a kiutat a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásában látja.14 Az Új- Delhiben elfogadott nyilatkozat kimondja, hogy nincs alternatívája a békés egymás mellett élésnek, az enyhülésnek, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködésnek.15

Az új-delhi dokumentum, talán minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítva a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikája erősítésének, rögtön az elvi részek után következő fejezetben foglalkozik a leszerelés, a túlélés és az együttélés kérdéseivel a nukleáris fegyverek korszakában. Megfogalmazása szerint „a leszerelés és különösen a nukleáris leszerelés ma már nem egyszerűen erkölcsi kérdés, ez az emberi rend fennmaradásának kérdése”.16

Továbbfejlesztve a Havannában az atomfegyvermentes övezetekről szóló paragrafust,17 kifejezi azt a véleményt, hogy az ilyen övezetek létesítése a különböző térségekben elősegíti a teljes nukleáris leszerelést.

93