Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
A közép-amerikai helyzet rendezésébe az amerikai kormány be akarta vonni a regionális hatalmi státuszt elnyerő (vagy legalábbis arra aspiráló) Kanadát, Mexikót és Venezuelát is. Washington azt javasolta, hogy az előbb említett országok vállaljanak részt a karibi medencében elhelyezkedő elmaradott országok gazdaságitársadalmi viszonyainak javításában, s az Egyesült Államokkal szorosabban együttműködve növeljék a szóban forgó országok részére a pénzügyi, műszaki-technológiai és egyéb segélynyújtásokat. Venezuela és Mexikó közreműködik az energiahordozókban szegény közép-amerikai és karibi országok gondjainak megoldásában vagy legalábbis enyhítésében, míg Kanada főként a térség angol nyelvű országaival (a volt brit gyarmatokkal) szélesítette együttműködését. A mexikói kormány azonban határozottan elutasította, hogy az Egyesült Államokkal együtt vegyen részt olyan segélyezési programokban, melyek a térség jobboldali katonai diktatúráinak helyzetét szilárdítanák meg. (A közép-amerikai befolyása erősítésére törekvő Mexikó kezdetben rokonszenvezett ugyan az amerikai javaslattal, de később a Reagan-kormány már semmi kétséget sem hagyott afelől, milyen jellegű közreműködést vár déli szomszédjától a helyzet rendezésében.) Venezuela ellenben a közép-amerikai kérdéskomplexumban akkor az amerikai érdekek egyik szószólójává lépett elő, s mindinkább távolodott a sandinistáknak nyújtott támogatásra vonatkozó korábbi és határozott álláspontjától. Az Egyesült Államok ennek ellenére sem számíthatott azonban Venezuelának az említett segélyprogramban való részvételére, hiszen Caracas - a korábban kiépített karibi kapcsolatait féltve - nem akart szembehelyezkedni a térség országaival. (A dél-atlanti konfliktus következményeként a venezuelai kereszténydemokrata kormány ismét Washington-ellenes húrokat pengetett meg, s közeledett a térség progresszív országaihoz.) Mivel Kanada sem lelkesedett az Egyesült Államok égisze alatt létrehozandó multilaterális regionális segélyprogramban való részvételért, így ez az amerikai kezdeményezés sikertelenül zárult. Ettől függetlenül azonban a Reagan-kormány megvalósította tanácsadóinak ama ajánlásait, amelyek a közép-amerikai térség militarizálását, a veszélyeztetett katonai rezsimek (Guatemala, Honduras stb.) sokoldalú megsegítését, kubai emigránsokból és volt somozista gárdistákból álló zsoldoshadsereg felállítását, a katonai ki- és továbbképzéshez nyújtandó amerikai segítség növelését helyezték előtérbe. Az Egyesült Államok szorgalmazására Guatemala, Salvador, Honduras és Costa Rica (mely országok politikai stabilitása a gazdasági világválság begyűrűződése következményeként jelentősen meggyöngült) egy kifejezetten antikommunista jellegű politikai, gazdasági és katonai szövetséget hozott létre a közép-amerikai forradalmi erők térnyerésének feltartóztatására, amely a sandinista Nicaragua kilépésével darabjaira széthullott közép-amerikai védelmi szövetséget (CONDECA) hivatott pótolni. (1982. 20. Politikai, gazdasági és biztonsági szövetség.) 5i
